Titeket zavarna, ha a barátnőtök gügyögne a kutyával? Most hogy mindketten itthon vagyunk, kezd az idegeimre menni.

Általában nem idegesít, ha valaki beszél az állataihoz, akkor sem, ha gügyög, de vannak kivételek.

Van, akinek nagyon sipítozós a gügyögő hangja, meg van az a hülye hanglejtés (nagyon magasról indít, és nagyon mélyen fejezi be a mondatot) amitől az összes idegszálam felborzolódik, főleg ha el is nyújtja a szavakat. Tőlük olyankor is kivagyok, mikor gyerekhez gügyögnek, ugyanúgy fülsértő.

Valamiért az is idegesít, aki gügyögés közben saját magát az állat anyjának/apjának, az állatot a szerelmének, egyetlenének és hasonlóknak nevezi. Magam sem tudom, miért. Pedig nem vagyok az a fajta, aki szentségtörésként éli meg, ha egy állatot emberhez hasonlítanak. Ettől mégis olyan "verbális fajtalankodás" érzésem van.

Én is beszélek anyáméknál a macskákhoz, kutyákhoz, néha gügyögök is. Megkérdezem őket, mit csinálnak, meg mikor kihúzzák magukat, pózolnak, és tündéri pofával néznek, megdicsérem őket, hogy csinosak. Többnyire egy-egy mondatot mondok, monológokat nem adok elő nekik.

Szólj a barátnődnek valahogy kíméletesen, hogy mérsékelje ezt a megnyilvánulást, mert nem olyan kellemes a fülednek. Mi mást tehetnél? :) Aztán vagy sikerül neki, vagy nem.