Más párok is csak ittasan tudják elviselni egymást?

Biztos vannak akik igen, és akik nem.

0-24ben nekem se menne, igaz én nem innék, csak kialakítanék egy saját részt ami a "saját területem", és ami el van különítve, mert néha kell egy kicsit szabadon, egyedül is lenni, ahol nem kell betartani 0-24 a sok írott és íratlan "viselkedési" szabályt, amitől mindig annyira megfeszül mindenem, hogy fáj.

Remelem, ez a kerdes a mostani allapotokra vonatkozik, mert kulonben ultragaz lenne.

Mi egymast azt el tudjuk, mert hala istennek van eleg hely es kert, illetve imadunk egyedul molyolni mindketten.

Viszont a jelen, de plane kozeljovo elviselesehez mar minden tudatmodositas jol jonne. Mikor lecsap a ketsegbeeses, inkabb egy sort nyitok ki, a no vagyok, hogy ne meg egy dilibogyot kapjak be. O szigoruan este iszik vacsorahoz bort, de napkozben fur, farag, epit, rombol. Izgulok, mit akar, ha nem lesz projektje.

Most szerintem jobb inni, es nem bekattanni. Inkabb ha ez lecsengett, leszokom, ha menetkozben elvetnem a sulykot.

Biztos, hogy jó ember mellett vagytok?

Mi szeretünk együtt lenni, ahova lehet, együtt megyünk. Részben együtt is dolgozunk, napi 2 órát.

Most pluszban a gyerekek is itthon vannak.

A hét legjobb része, mikor végre pihenős vagyok, mindenki összebújik a nagy ágyon, és filmet vagy sorozatot nézünk.

Most egyedül azt nehéz tűrni, hogy jön a jó idő, és nem mehetünk csavarogni. Pedig van, hogy 4-5 órát utazunk, egy kocsiba összezárva. Ott aztán nincs privát szféra.

Nem azt jelenti, hogy rózsaszín, habos az egész élet, sose vitatkozunk, és énekelve, habos kakaóval keltjük a gyereket, de egymás társaságát, közelségét kimondottan élvezzük.

Ha alkohol kell a masik társaságának elviseléséhez ott mar komoly gondok vannak. Alapból nem is maradnék olyan emberrel. En is menekülhetnék az alkoholba de inkább elhagytam.

N

Ezt én se értem, mármint nem vetem meg az alkoholt, én is szívesen fogyasztottam, és még fogok is, miután megszületik a lányunk és abbahagyom a szoptatást, de nem azért, mert különben nem tudnám elviselni a párom. A férjem eleve nem csak "elviselem" és "megtűröm", hanem azért választottam őt a páromul és a gyerekem apjának, mert szeretek vele lenni, közösen időt tölteni, akár 0-24 is. Most már két hete össze vagyunk zárva egy 40m2-es kis lakásban, itthonról dolgozunk, egyáltalán nem veszekszünk, nem megyünk egymás agyára, és az alkoholt sem kívánjuk jobban, mint egyébként (a férjem hetente egyszer, általában péntekenként megiszik 2-3 doboz sört, én meg... Hát, én meg szomorú kiskutyaszemekkel nézem, és iszom a kis alkoholmentes sörömet még egy darabig).

Szerintem ahol huzamosabb időt együtt tölteni csak alkohol, nyugtató, bármi ilyesmi segítségével tud egy pár, ott valami nagyon el van rontva, és valószínűleg nem a megfelelő ember mellett kötöttek ki végül.