Akik kényszerből vannak együtt, (gyerek, anyagiak, kirakat) hogy bírják?

Nincs olyan, hogy kényszerből vagy valakivel. Ez nem a középkor, nem fognak máglyán elégetni, ha elhagyod. Még a gyerek tűnik az egyedüli elfogadható indoknak, de szerintem neki is rosszabb, ha anya és apa agyba-főbe csalja és látványosan utálja egymást. Maximum lustaságból vagy gyengeségből vagy vele.

Akkor voltatok hülyék, mikor ez nem ért annyit, hogy hűségesek legyetek. Amint egyikőtök tálal fix újat, beadja a válást. Ezek szerint az nem te leszel, te szívod meg jobban.

A barátnőm parjat kb magján égettek amiért a gyerek miatt nem maradt a felesegevel. Több évi harag, áskálódás stb.Kamu , h nem ítélik el .

Rokonságom van egy ilyen. Nehezen bírták az elején, de végül az lett a megoldás, hogy az egyikük egy másik városban vállalt munkát és csak hétvégére járt haza. Mai napig nem adták el a közös lakásukat, mivel egyikük se tudna venni magának másikat. Alig beszélnek egymással, amit beszélnek azt is csak azért, mert még van iskolás korú gyerekük. De hidd el, nem élet ez. Ebben a helyzetben mindenki szenved.

Én is ebben vagyok a férjemmel. És nem, évek óta nem tudjuk megoldani a válást. Valószínű az fogja megadni a lökést, ha a férjemnek lesz komoly kapcsolata, addig nincs erőnk mindent borítani és nyomorogni. Ő albérletben nyomorogna, én meg itthon, mert nem tudnám a házat fenntartani, mert nem tudok vezetni, de ha tudnék, akkor se tudnék autót fenntartani. Így meg legalább a gyerek nincs ide-oda rángatva. Természetesen most azonnal szét lehetne költözni, de azt nem tudnám garantálni, hogy a következő télen lesz nálam fűtés vagy hogy ő hétvégén kívül bármikor is látná a gyereket, ha nem találna a közelben megfizethető albérletet. Vagy fordítva, mivel neki több a fizetése, lehet hogy én lennék az, aki nem láthatnám a gyerekemet, csak nagyon ritkán. Köszönöm szépen, én inkább élek így. Tisztában vagyok vele, hogy ő talál majd más nőt komoly kapcsolatra és elmegy előbb-utóbb. Én is találok bármikor magamnak pasit, szép nő vagyok, de szerintem egy nőnek nehezebb válás után. Eleve nem jön be a fiatalabb korosztály, a korosztályom vagy az idősebbek, akik nekem bejönnek, azok már nősek, aki meg nem, annak meg van az oka. A férjem se kéne, ha most ismerném meg és tudnám róla azt, hogy miért romlott meg a házassága, pedig van nagyon sok jó tulajdonsága. Neki könnyebb, ő válogathat korban lefelé is, lehet még gyereke. Én már csak szeretőként futhatok be hatalmas karriert, már ha olyan férfit akarok, akihez vonzódok is. Én már feladtam, sajnos beleszerettem valakibe, akinek nem kellek, és nem fogok ezen túljutni soha. De én szeretek egyedül lenni. Most azért nem bolondulok meg, mert nagy a ház és sok munkám van home office-ban, el tudok különülni, ha nem is egész napra. Lefeküdtem már mással egyébként, de nem mondanám megcsalásnak, mert mi már évek óta nem szexelünk. Amúgy nincs tányércsapkodás, kultúráltan élünk, sajnos már annyi érzelem sincs bennünk, hogy veszekedjünk. Mondjuk soha nem is voltunk veszekedősek. Férjem struccpolitikával oldotta meg a konfliktusokat és amikor észbe kapott, már késő volt. Én életem végéig el tudok így lenni, mert többet úgyse várok már az élettől. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy ő találni fog valakit, akivel közös gyerekük is lehet és el fog menni.

ui: Én kértem tőle a nyitott kapcsolatot, de nem egyezett bele. Megpróbáltunk helyrejönni, de nem volt jó ötlet. Utána már nem kértem engedélyt a nyitott kapcsolatra. De mindegy, mert nem tudok túllépni azon a férfin, így bárkivel kavarok, nagyon hamar véget vetek az egésznek.

Borzalmasan rosszul bírom nincs kiút 😭😭😭😭😭