Összeköltözés után mindig ellaposodik a kapcsolat?

Nincs tippem. Ez minden esetben így van.

Ilyenkor marad a szeretet, a másik tisztelete, megbecsülése.

Kell a kompromisszum, a masik rossz tulajdonságainak elfogadása.

Mi kb alig éltünk külön. 2 hónapja voltunk együtt, mikor hozzá költöztem (eladták a szüleim a lakást és ő volt közel a munkahelyemhez), majd rá két hónapra beköltöztünk az új otthonomba. Imádok vele lakni azóta is. Mindig örömmel megyek haza, hogy készítünk valami finomat, edzünk a nagy szobában vagy xboxozunk, társasozunk, mintha gyerekek lennénk a játszóházban.

Nem a házasság meg az összeköltözés öli meg a kapcsolatot, hanem az, hogy az elején másnak akartok látszani és tetszelegtek, aztán megszokjátok, hogy valaki jó veletek és törődik veletek. Meg az, ha nem barátot, társat választotok, hanem valakit, aki csak feltüzel. Nekem a kapcsolatom barátságból indult, gátlástalanul hülyéskedünk és szivatjuk egymást azóta is. Szórakoztató együtt élnünk, ugyanakkor felelősséget is együtt vállalunk, nem fogjuk be egymást közös munkákra és becsüljük, ha megtesz valamit nekünk.

Tudom, miről beszélsz, láttam olyan kapcsolatokat, féltem is tőle (nekem a mostani párom az első, akivel összeköltöztem), de azokban a kapcsolatokban az elején azért volt egy nagy adag képmutatás. Aztán kiderült, hogy a csaj egy nebántsvirág, aki még azt is zsebkendővel fogja meg, a pasi meg egy lusta, igénytelen disznó, akit az anyja szolgált 30 évig. Na ilyen emberekkel én is inkább ellaposodnék.

Kb 10 nővel való 20 év együttélés után egyértelműen azt tudom mondani, hogy igen, ellaposodik. A magyarázat is egyszerű, amikor külön élsz a párodtól van magánéleted, nem kell máshoz alkalmazkodnod, te osztod be az idődet, nem kell tekintettel lenned a párod "allürjeire". Amikor találkoztok előtte megpróbálsz pihenni, felkészülsz a találkozóra lelkileg és fizikailag és várod a találkozást, sokkal intenzívebbek az együttlétek emiatt ,mert előtt egy csomó érzés gondolat feltorlódik.

Ha összeköltözöl valakivel akkor derülnek ki az "apróságok", nem lehet rá számítani, mindig elkésik, rendetlen, flegma és sorolhatnám. Én tudom magamról hogy nehéz eset vagyok, kell nekem a privát szféra, és ha valaki nem hagy békén, belebeszél mit és mikor és hogyan csinálok, akkor hamar vége lesz.

Találtam egy olyan partnert aki hozzám hasonlóan elég magának való, ezért nem töltünk olyan sok időt együtt ami kikezdené a kapcsolatunkat. Ha valakivel jól érzed magad napi 2-3 órában nem biztos hogy napi 10 órában is el tudod viselni. Ha tudod, hogy mennyi idő az ideális, akkor úgy kell szervezni a napot, hogy pont annyit legyetek együtt és a két fél mellette tudja élni az életét.

Azért azt mondanom sem kell, hogy egy gyerek mindezt teljesen felborítja, de akkor már nem is annyira egymásra koncentráltok, hanem a gyerekre.

5

Szuper. Ez telibe talált. Becsüljétek meg egymást.

"ez egy nesze semmi fogd meg jól válasz."

Ha nem gondolja át az ember, akkor persze. Nincs varázsmódszer, ha nem szánsz rá időt, hogy gondolkodj, akkor nem is lesz és a mostanid is ugyanúgy elfog laposodni.

"persze hogy minden kapcsolat ellaposodik de engem az érdekelt hogy összeköltözésnél ez hatványozottan igaz?"

Ha hatványozottan tesznek érte a felek, akkor hatványozottan igaz. Ez elég emberfüggő. Van, akinek csoda az összeköltözés, van, akinek nem. Több milliárd emberből milyen általánosítást szeretnél, ha ennyire mások az emberek?

"én speciel a "programozzatok randizzatok" stb dologban nem annyira hiszek ..."

Akkor szerinted mi maradt?

Szerintem ha valakinél azt érzed, hogy elfog laposodni a dolog, akkor igazából nem is passzoltok. Oké, 10 év után más a helyzet, de pár hónap összeköltözés után? A legtöbb páros örül a másiknak, sokan orrba-szájba szexelnek.