Ki hogy vélekedik erről? Csak őszinten!

Sokat segít, de nem tesz annyit otthon mint én. Ez a házimunka rész. A gyerekkel majdnem többet foglalkozik mint én. Nekem ez nagyobb segítség mintha mosogatna.

A gyerkőc 2 és fél éves, májustól felváltva dolgozunk. Az első pár hétben nehéz volt. Semmit nem csinált otthon, csak a gyereket rendezte. Akkor megmondtam neki, hogy nem bírom egyedül vinni a háztartást a 12 óra fizikai munka után. Összekapta magát, nincs gond, de mondanom kellett neki, magától nem jutott el a tudatáig.

Elmosogat, összepakol, beszedi elteszi a száraz ruhát, porszívózik, kitereget. Felmos@s,mosás,főzés továbbra is rám marad. De én megelégszem ezzel,mégpedig azért mert én nem vágok fát, nem nyírok füvet, nem szerelek - javítok, ő igen. Azt hiszem nagyjából egálban vagyunk.

7-es,szerinted a heti 1x takarítás sok?

Nemtom, én így nevelkedtem, hogy heti 1x azért normálisan legyen kitakarítva. Azért vannak kényesebb részek a lakásban (konyha, fürdő, wc), ahol szerintem kell a heti 1,havonta 1x ezeket takarítani...nemtom én nem lennék ilyen lakáaban szívesen.

Akkor kell takarítani, amikor kosz van.

Ez a gondolkodás, hogy kell naponta/hetente tesz a saját magad rabszolgájává, aztán meg megy a panaszkodás.

Kisgyerek, állat tud koszt csinálni, de egy-két felnőtt ember után, aki odafigyel a környezetére alig kell takarítani.

13: és szerinted az a kosz, amit látsz?

Próbálj meg drágám allergiával élni. Egyből észreveszem, ha nincs szellőztetve vagy túl sok por rakódott le... Hetente egyszer érdemes takarítani igenis. Ez nem rabszolgaság, csak nem az a kosz, ami ragad meg szürke, hanem az, amit nem látsz, de belélegzel, beviszel a padlóról az ágyadba, amitől szürke a zoknid (esetemben hólyagos a kezed és rohamot kapsz alvás közben a tüsszögés miatt)...

Tehát te is szükség szerint takarítasz, meg én is, csak mások az igényeink.

És ott van pár milliárd ember a harmadik világban, akik európai szemmel full dzsuvában élnek, esznek, alszanak és egyre többen vannak.

Mi a férjemmel megosztjuk a házimunkát, az első perctől kezdve. Nem vagyunk mostani korosztály, 25 éve vagyunk együtt. Neki nem kérdés, hogy bármit megcsinál a háztartásban. Konkrétan ő porszívóz mindig, fürdőszobát ő takarítja és a wc-t (nem csak tesséklássék módon, hanem mérnöki precízséggel:) Felmos, kint a két nagy teraszunkat is ő tartja rendben, nem akarom sorolni. Emellett imád kertészkedni is, a kertben csak ő tevékenykedik. Enyém a konyha, a főzést-sütést soha nem adom ki a kezemből. Én vasalok, mosógépet én töltöm be, én teregetek. Együtt vásárolunk, de ha nincs időm vagy kedvem, listával elmegy nélkülem is. De a dolgok nevesítése nélkül is azt mondom, hogy alapvetően mindig segítőkész velem.

Nekem mindig mondják, milyen szerencsém van. A vicces az, hogy nekem meg valahol ez a természetes. Apám ugyanilyen volt az anyuval mindig. De a hugom férje is pont ilyen. Lányom 25 éves, nemrég ment férjhez, az ő férje is segítőkész, házias. Mostohalányom férje szintén: babát pelenkáz, fürdet, bevásárol, takarít, elmosogat.

(Lehet, hogy érdekes vélemény, de én inkább a prolibb rétegben látom azt, ahol a pasi alig csinál valamit, és minden a nőre hárul, gyerekkel, háztartással, persze 8 óra munka után még.)

Apàm egy lusta disznó volt. Bàr mindketten dolgoztak, soha nem vette ki a részét az otthoni dolgokból. Folyton széthagyta a ruhàit, egy szendvicset lusta volt magànak csinàlni, de még zacskós levest is, azt pl nekem kellett, addig üvöltözött velem amíg meg nem csinàltam, pedig alig értem fel a tűzhelyet akkoriban, még kicsi voltam.

Anyu folyton hulla fàradt volt, és évek utàn, mivel apàm nem vàltozott, elege lett, elvàlt tőle. Mai napig borzalmas természete van, se én se a tesóm nem tartja vele a kapcsolatot. Anyu Felszabadult, és én nagyon örültem neki:)

Nàlunk felesben megy a hàztartàsvezetés, egyik héten én csinàlom, màsik héten a férjem csinàlja.

Kivéve 2 dolgot. Ezek àllandó sajàt feladatok, van amit én utàlok, màs viszont nekem jobban megy, így alakult ki, hogy én bevàllaltam kettőnkre a főzést( külön külön) mert én diétàzom, a férjem pedig intézi az összes bevàsàrlást. Az összes többi dolog közös. Ugyanúgy port töröl, wct pucol, mosogat, felmos stb ahogyan én:) Ha ez nem így lenne, nem lennék vele. Én nem vagyok màrtír típus, nem viselném el 1 hónapig se azt amit anyàm évekig, hogy megalàznak. Gyerekünk viszont nincs, és nem is szeretnénk soha. Nincs okom hazudni. 33/N