Lányok/nők, akik nem akarnak gyereket! Képesek lennétek mégis vállalni egyet, ha a párotok nagyon szeretné?

Én képes lennék.

Szeretem a gyerekeket, ami nem tetszik, az az, ahogy a jelenlegi társadalom a gyereknevelést egyszemélyes női projektnek képzeli, és az egész életemet szögre kellene akasztani évekig, míg a párom szerepe gyakorlatilag annyi lenne, hogy ugyanúgy végzi a munkáját, mint eddig, csak most már dicséret jár érte, mert "a családjáért teszi". Kb. ezek a kéréseim lennének, ha belemennék:

- benn van velem a szülésnél (lehet, hogy gáz, de nagyon parázok minden kórházi dologtól)

- munkáját egy időre felfüggeszti, és otthon van velem meg a gyerekkel, ameddig bölcsőde- vagy óvodaérett nem lesz (én otthon dolgozom, de gyerek mellett nem menne; kieső keresetét pótolom, ha még nincs közös kasszánk akkor)

- továbbiakban is közös a gyerek, tehát az iskolába hozni-vinni, szülői értekezletre menni, tanulni a gyerekkel, orvoshoz vinni, időjárásnak megfelelően öltöztetni stb. ugyanúgy dolga, mint nekem.

- ha esetleg válunk, közös gyerekfelügyelet lesz, nem a "kéthetente jópofizom és küldök valamennyi pénzt", mert ha ennyiből állna egy gyereknevelés, nekem is rég lenne.

Túl sokat szerintem nem várok el, de már volt barátnőm, aki szerint ez sok, miközben ő maga ennél többet teljesít a saját gyerekével kapcsolatban...

Szeretem a gyerekeket. Messziről. Szívesen eljátszom velük. Hetente maximum 1-2 órát. Hányásfóbiás vagyok. Nem akarom elviselni a reggeli betegséget. Ha túl is esek a terhhességen, nem lennék képes nem folyamatos kézmosásra nevelni a gyerekemet (ami tönretenné a bőrét és a lelkét is).

Azért nem akarok gyereket hogy sz*r anya legyek aki alig foglalkozik a gyerekével, egészségtelen szokásokat nevel belé és magára hagyja, ha beteg és szüksége lenne rá. Nem mindenkinek való gyerek és nem is mindenki akar gyereket. Beszéljétek meg. Ha tényleg nem akar gyereket akkor ez nem fog változni.

#17 vagyok, elsiklottam a kérdésed felett.

Javíts ki ha tévedek, de úgy gondolom, te a férfi vagy.

A kérdésed hogy ezért eldobnánk-e egy kapcsolatot?

Kérdezek én is; TE ezért eldobnál egy kapcsolatot?

Ha jól sejtem és a férfi vagy, akkor jelenleg te a párodtól várod hogy áldozatot hozzon a kapcsolatotok érdekében, mert te nem akarsz áldozatot hozni.

Holott az ő részéről nem kis áldozatot vársz el. Ki kell hordania egy gyereket. Az jó pár hónap szenvedés. Meg kell szülnie a gyereket. Az jó pár óra borzalmas szenvedés (meg utána a fájások). Fel kell nevelnie a gyereket, ami tradicionálisan női munka, és az esetek legnagyobb részében leginkább a nőt terheli a munka és a háztartás mellett - ez legalább 18 év.

Érted, hogy mekkora áldozatot vársz tőle a “kapcsolat megtartása érdekében”, mert nem te akarsz áldozatot hozni? Vagy kérdezzem úgy, hogy hajlandó vagy te meghozni az áldozatot ha ő nem, vagy ezért eldobnál egy kapcsolatot? Kettőn áll a dolog, kérdező, és mindketten egyenlő felek vagytok, csak az ő áldozata sokkal több fizikai fájdalommal és szenvedéssel jár együtt a lelki fájdalmak / csalódások mellett, mint a tiéd. (Nem mondom hogy a tiéd nem fájdalmas vagy szomorú, de nem kell elviselned egy terhességet és egy szülést, ha te hozol áldozatot.)

Ha úgy gondolod hogy a te veszteséged, áldozatod vagy fájdalmad nagyobb lenne az övénél és/vagy ebben neki kéne engedni, akkor sajnálom, de nem klappol közöttetek minden, mert nem tekinked őt egyenlőnek és nem ismered fel, hogy egy nőnek ez igen is nagyobb áldozat, szenvedés és elkötelezettség (elvégre azt a gyereket nem te hordod ki; takaríthatod te a házat meg gondoskodhatsz te a gyerekről 100%ban - elvégre te akartad -, de a fájdalmat, szenvedést és kellemetlenséget akkor sem neked kell elviselned).

Beszéljetek. Valakinek úgy is engednie kell, vagy egymást kell elengedjétek.

Nem vàllalnék. Ha gyereket akarna mégis, mert meggondolta magát, akkor neki kell elhagynia. Bàr...akkor màr rég lelépett volna majdnem 10 év alatt, mióta együtt vagyunk. Tudta az àllàspontom mikor összejöttünk, és akkor is amikor összehàzasodtunk, soha nem csaptam be.

Ez olyasmi amit mindkét félnek akarnia kell szívből. Van annyi önismeretem, hogy tudjam, nem vagyok anya típus, nem vàgyom gyerekre, engem taszít a gondolat is, nekem nem való az az élet. Engem fàrasztanak a gyerekek, amelyik neveletlen azok pedig egyenesen idegesítőek. Szàmonra egy gyerek nem cuki, nem aranyos, alapvetően semleges, nekem csak teher lenne, és nem fogom megnehezíteni az életem, amiből csak egyetlen egy van, és boldogan szeretném élni, a gyerekekkel jàró nyűgtől, maceràtól, stressztől mentesen.

Aki igazàn szeret az engem szeressen úgy ahogy vagyok, és ne akarja ràmerőltetni a sajàt vàgyait. Ha nem, akkor nem kötelező velem lenni. Ha gyereket akar, akkor vàllalnia kell, hogy NEM én leszek az akivel ezt megteheti. Vagy elfogadja, vagy mégse vagyok annyira fontos, és hagyjon el! Nem én dobom el a kapcsolatot ebben az esetben, hanem a másik félnek kell egy olyan életforma amibe én nem tartozom bele. 33/N