Te hogyan kezeled a párod ha tombol?

Nem idegelem magam feleslegesen, tehát nincs partnerem. F

Ha tombol, én sajnos zsigerből elkezdek nevetni. Nem tudom mi ez a rossz reflex, korábban soha nem csináltam ilyet. Legutóbb akkor volt ilyen, mikor a lábára esett egy himalájai só tégla. Szegény nagyon tombolt, vérzett is a lába, én meg még ki is nevettem. Persze, közben leültettem, vittem hideg vizet lavórba, hogy kicsit jobb legyen. Utána megnéztem, de nem volt eltörve, csaj zúzódva...no meg törött lábujjal nem nagyon szoktak foglalkozni, csak ha totál szilánkosra tört. Szóval inkább vittem neki egy sört, mert amúgy épp iszogatni készültünk itthon pár ismerőssel. Később kaját is, és cseréltem a vízét. Segítettem, amiben tudtam, mert erre ebben a helyzetben volt lehetőségem. De ha valamit túlreagál, tudja, hogy sajnos egyből nevetni kezdek, mert nem tudom komolyan venni. Azért az a reakció is, amit a fent említett esetre adott bőven túlzás volt, még ha érthető is. Ellenben ha komoly gondja van, ami miatt kiakad, azt már teljesen más kérdés. Olyankor meghallgatom, hagyom tombolni, és ha olyan állapotba kerül, hogy még is hallja, amit mondok, akkor kezdem megnyugtatni.

Próbálom megnyugtatni, nem mondok olyan dolgot neki ami felidegesíti, átölelném, simogatnám. Próbálnám megbeszelni vele, ha már lehiggadt. Ha meglehet oldani akkor abban segítenék.

Én olyan hangot adok ki, mint a mentőautó, az kizökkenti és észhez tér. A gyereknél is mindig bejön.

A férjem kimért, hideg természetű, gyakorlatilag nem lehet kihozni a sodrából. A hangját sem emelte meg soha. Akkor szokott annyit hangosabban mondani hogy "a francba" ha valami nem megy neki, most például nem tudja összerakni az éjjeliszekrényt. Hagyom, hadd dolgozzon vele. Megnyugtatni nem kell hiszen nem dühös. Félni sosem féltem tőle. Ha valaki fél a párjától az már régen rossz.

Én is úgy vagyok, mint #6

Soha nem tombol. Nem tudnék kezelni egy olyan embert, aki képtelen higgadtan kezelni az indulatait, komolyan se tudnám venni. Nálam ez még az állat kategória.