Hogy térjek észhez?

"Találtam egy olyan férfit aki úgy szeret engem ahogy vagyok, elfogad, imád"

Ez nem teljesen van így a leírás alapján... Ha elfogadna és szeretne, akkor nem szidná előtted a saját anyádat. Már nem azért, de egy érett párkapcsolatban ennek valahogy úgy kéne kinéznie, hogy a párod nyugodtan megmondja neked, hogy "ne haragudj, de láthatóan nehezen jövök ki az anyukáddal. Természetesen elfogadom, hogy ő neked fontos, viszont nem vagy csak ritkán szeretnék részt venni a közös családi programokban. Beszéljük meg előre, hogy mely napok a mieink és melyiken vagy velük!"

Gondolom egyke vagy Kérdező. Mert én az vagyok és érzek én is hasonlót néha. Ha öregek és kiszolgáltatottak lesznek a szüleim, akkor csak rám számíthatnak. A párom ezt felfogta és ezt tartja természetesnek. Inkább most derüljön ki ez a kapcsolati probléma nálatok, mint majd akkor, ha ágyhoz kötött betegként fogod ápolni a szüleidet és amúgy is lesz elég bajod lelkileg, de még ő is kioktat, hogy miért vagy az anyukád mellett...

Szóval azt javaslom, hogy oszd be, hogy melyik nap vagy a párodnál és melyik nap vagy a szüleidnél.

előző vagyok, nem olvastam végig. Akkor ezek szerint van testvéred. Ilyen szempontból ez jobb.

"és a lehető legrondább módon ócsárolja."

Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a párod nagyon messze van az ideálistól, ha ez valóban így van... És hangsúlyozom: nem KELL hogy szeresse anyukádat, nem erről van szó. De milyen jogon szidja..? Elég primitív dolog másnak az anyját szidni, ráadásul a "partvonalról", mert ő közel sem családtag... Ráadásul buta is, mert ezzel nem old meg semmit. A konfliktuskezelés nem itt kezdődik, neked meg, akinek lelkileg amúgy is nehezebb direkt "jó" hallani, amikor két hozzád közel álló ember szidja a másikat.

3 és fél éve vagyok együtt a párommal, soha egy rossz szót nem mondtam még a rokonságára és ő sem az enyémre. Szerencsére komolyabb súrlódás még nem volt, de ha lenne, akkor próbálnám a párommal a lehető legtapintatosabb módon megbeszélni.