Szerintetek is igaz, hogy nagyjából minden kapcsolatban a nő a "főnök"? Mi ennek az oka?

Normàlis kapcsolatban nincs főnökség, egyenrangú partnerek vannak, akik ismerik önmagukat és egymàst is, minden erősségükkel, gyengeségükkel együtt, és ezek alapjàn dől el, ki mit tesz a kapcsolatba.

Példàul: csak azért mert mondjuk a pàr egyik tagja adott esetben jobban tud bànni a pénzzel, ő kezeli az anyagiakat, az nem azt jelenti, hogy ő a főnök. Annyit jelent, hogy mindketten felismerték azt a tényt, hogy közülük annak kellene kezelni a pénzt aki nem csàbul el, hogy minden hülyeségre költsön, és így pl lehet megtakarítàsuk idővel, ahelyett, hogy hónapról hónapra élnek mert a pàr màsik tagja nem annyira tud beosztani.

Természetesen az ilyesmihez olyan szintű, olyan minőségű kapcsolat is kell, amiben nem kell aggódni azon, hogy most akkor a màsik tuti ki fog hasznàlni és lelép a pénzeddel. De ez csak 1 példa volt.

Szerintem a jó kapcsolathoz az is kell, hogy hasonlóan viszonyuljanak a pénzhez, tehát kb. ugyanannyira legyenek költekezőek vagy spórolósak.

Nálunk természetes, hogy mindkettőnknek van pénztárcája és bankszámlája. Általában én vásárolok be, az én számlámról mennek a közüzemi díjak, de ennek semmi jelentősége. Azt így is, úgy is ki kell fizetni. Olyan meg nincs, hogy megkívánt valamelyikünk egy 20-50e Ft-os cuccot, és megveszi, mert nem bír ellenállni neki. Az egy másik kérdés, hogy ha valamit kell venni, akkor az ember megveszi. Van akkora összhang közöttünk, hogy egyikünk sem száll el egy cipő- vagy kabátvásárlásnál. Nem költ rá többet, mint amennyit másikunk helyesnek tartana.

Ha vannak nagyobb, de szükséges költségek, akkor egymásnak szólunk. Pl. autón ezt-azt ki kell cserélni, meg kell javítani, mondjuk 60-80e Ft-ért. Az autót én vezetem, a feleségem látja, hogy jó gazdája vagyok, tehát megbízik bennem annyira, hogy ha azt mondom, ez kell, akkor tényleg kell.

Egyébként írjuk a kiadásainkat, tehát utólag is meg tudjuk beszélni, miért kellett erre vagy arra ennyit kiadni.

De mondom, mindennek az alapja az, hogy hasonlóan viszonyulunk a pénzhez, tehát - sok házassággal ellentétben - nálunk pont a pénzen sosincs vita.

Úgyhogy nálunk mindketten kezeljük a kasszát. Szépen is néznénk ki, ha felnőtt, kereső emberként a másiktól kéne kuncsorognunk zsebpénzért. :DDDDDDD