A mi kapcsolatunk sosem lesz olysn, mint amilyennek én szeretném? Túl idealista vagyok?

Én vagyok a nő. Van egy két és fél éves kapcsolatom, együtt is élünk.

Nekem van két gyerkőcöm, aki velünk él és neki egy fia, aki az anyjával (vagyis az anyja tesójával, mert az anyja külföldön dolgozik az aktuális férjjelölttel).

Vannak ismerőseim, akikre ránéz az ember és lerí róluk, hogy együtt vannak, odáig vannak egymásért... csinálnak együtt dolgokat, olyan...családiasak. amilyenek azt hiszem mi sosem leszünk.

Együtt kirándulnak (nem muszáj a sok százezres kirándulásra gondolni, elég egy közös bicajozás, egy erdei túra otthonról vitt vízzel meg szendviccsel), megisznak egy üdítőt, esznek egy sütit, együtt sétálnak a városban egyet, esznek egy fagyit, közösen néznek egy mindenkinek tetsző mesét/filmet... akik...jól érzik együtt magukat.

Én is dolgozok, tehát nem unatkozó háztartásbeli vagyok, csak... mi meg olyan... külön utakon járunk. A nem közös gyerekek miatt van? Vagy nem vagyunk összeillőek? Talán mindig így lesz? Vagy csak az én hibám, túlidealizálom?