Mit lehet tenni?

Sziasztok.

Elsősorban azért fordulok hozzátok, mert szeretném tudni volt-e hasonló helyzetben valaki, ha igen hogyan orvosolta, vagy ha nem, akkor szerinte mit lehet ilyenkor tenni.

A párom (32N), mindig is egy nagyon dolgos hölgy volt. A fővárosban élünk, tele munkalehetőséggel, és mindketten mindig rendes főállásban dolgoztunk. Ő több hónapja, egészségügyi problémákra hivatkozva, illetve pénzt örökölve, ott hagyta a munkáját, amit én még támogattam is, mivel tényleg nem volt jól. Azonban mára teljesen elfajult a helyzet. Valamennyi pénzét befektette, a többit teljes mértékben elszórta. Amíg ő otthon volt, én továbbra is dolgoztam, és minden költségvetéshez hozzájárultam. Egy időben elszaladt vele a ló, hiába figyelmeztettem, még ő nyugtatott, hogy ő most szeretné kiélvezni ezt, és költekezni. 2 naponta 30 ezres vásárlások (és ez csak a kaja...), ahogy tudtam beleszálltam, de egy idő után átlagfizetésből nem tudtam az ekkora költekezéset finanszírózni.

Ha valamiből az olcsóbbat mertem venni, ő lenézően nézett rám, visszatette, és inkább vegyük a drággábat, mondván hogy neki van pénze. Nem értettem, hisz azelőtt egyszerűen éltünk, és azért olyan nagy összegekről nem volt szó, amilyen hevesen ő azt költötte, akárhányszor kértem, hogy én nem tudom tartani ez a tempót (mivel mindent “felesben” alapon éltünk/élünk), általában veszekedésbe bonyolodott.

Most ott tartunk, hogy se pénze, se munkahelye, minden hónapban velem veszekszik emiatt, de dolgozni nem hajlandó elmenni, mert vagy a munkahely “szar”, vagy más kifogása van.

Olyan mintha tőlem várná el, hogy tartsam el, ami nyílván nem tarthat örökké. Szerintem sokkal jobb lett volna akkor bankban tartani a pénzét, és dolgozni tovább, de hallani sem akart erről.

Nem értem mit tehetnék, mert ami neki fontos kiadás, az mindig előtérbe van helyezve, ha én szeretnék valamit, az meg mintha nem is lenne kiadás, úgy hogy mindeközben csak én dolgozom.

Ami pénzt én költök semmibe van véve, 10-20 ezres vásárlások után is mondogatja hogy éhezünk, meg üres a hűtő, meg hogy ő így lefogy.

Ha azt mondom hogy én is dolgozom, meg minden ember, akkor rögtön sértésnek veszi, és tovább veszekszik.

Hogyan lehetne ezt orvosolni?

Tudom, jön a most rakjam ki, hagyjam ott a francba, de teljesen normális közösen fenttartott háztartás volt, elszaladt vele a ló, nem tudtam kontrolállni, és most teljesen képtelen létezni. Nem érti meg könnyebb lenne ha ő is dolgozna, nem mellesleg sok terhet levenne a vállamról, mert nem kéne túlhajtanom magam.

Köszönöm a válaszokat