Szerintetek ez amúgy sem működött volna rendesen, mint kapcsolat? Vagy csak mi voltunk hülyék?

Nagyjából négy éve ismertem meg egy srácot. Egyik barátom haverja volt, de jóban lettünk. Eleinte csak bulikban találkoztunk, aztan volt, hogy például elmentünk kettesben kutyát sétáltatni, vagy futni, voltunk haverokkal nyáron strandon, volt kerti sütögetés, vagy épp biciklizés. Inkább baráti jellegű volt a dolog, aztán egyik buliban megcsókolt, és utána megszámlálhatatlanul sokszor kavartunk. (Nem feküdtünk le sose, én még elég tapasztalatlan voltam. Én volt hogy nagyon kívántam, és simán megtettem volna, de nem engedte. De amúgy sem jutottunk túl messzire ilyen téren, tehát nem a kielégülést kereste bennem.)

Volt, hogy együtt aludtunk, gyakran ölelt meg, becézett, fogta a kezem.

Eleve nagyon jól el tudtunk beszlgetni, de kiderült, hogy hasonló családi problémával küzdünk (alkesz szülő), amin kölcsönösen segítettük átlendülni a másikat.

Olyan erős volt köztünk a kémia amúgy, hogy hihetetlen. Olyat ereztem iránta, mint ha csak egy rossz film lenne. Pillangók a gyomorban, ha meglátom pulzusom az egekben, ha megfogta a kezem, mintha áramütés ért volna.

Mindenfelé hívott, peldaul nyaralni, szülinapjára, ami kiderült hogy inkább családi volt mint haveri, beszélt rólam azoknak a haverjainak, akiket még nem ismertem meg addig. Volt, hogy féltékeny volt a fiú barátaimra. Mondta hogy szeret, hogy gyönyörű, csodálatos lánynak tart. Stb...

Ugyanakkor tök sokat vitatkoztunk, és már az elejétől elég szurkálódóan álltunk a másikhoz. Őszintén szólva elég gyerekesen viselkedtem néha. Nagyon pontosan tisztában vagyok vele, hogy hogy és mikor rontottam el. Néha az az érzésem, hogy előhoztuk kölcsönösen a másiknak a lehető legrosszabb oldalát. Mellette hangos voltam és túl sok, pedig eleve csendes vagyok, főleg nagyobb társaságban. Ő nem egy romantikus alkat, de néha meglepően kedves volt velem, máskor meg rémesen bunkó. Állítólag ekkortájt folyton rólam beszélt, szidott hogy milyen kiállhatatlan vagyok, de mégis folyton velem akart lenni. Kialakult köztünk egy se veled se nélküled kapcsolat igazán. Vagy inkább barátság extrákkal, nem tudom.

A végeredmény az lett, hogy egy nagy vita után nagy makacsan egyikünk se kereste már a másik társaságát, mert sertve ereztük magunk.

Korábban rengeteget irkáltunk, néha random felhívott, hogy eszébe jutottam, hol vagyok, aztán hirtelen semmi hónapokig... Azóta párszor beszéltünk, és igazából még mindig szeretem, akarom. Mondtam neki, hogy hiányzik, stb.. Ő azt mondta hogy nagyon szeret, de változnom kéne.

Nekem azóta volt egy két éves kapcsolatom, ő is hol együtt van egy lánnyal, hol nem.

Ennek ellenére még mindig eszembe jut gyakran. Legalább beszélőviszonyt szívesen felvennék vele. Sose fogom tudni elfelejteni?