Hogy tudnám teljesen elfelejteni, kiábranditani magam olyanból, aki tetszik?

Új munkahelyem lett, aki betanított srác, nagyon bejött nekem. Az az arc... Magas is volt nagyon, szóval tetszett. Rögtön kiszúrtam a pulóverén a mintát, vagyis az emblémát, ami egy játéké, mondtam én is bírom, csak jeleztem hogy felismertem. Nagyon jófej volt végig, szimpatikus kisugárzású, tetszett nekem. Utána mindig vártam melóban hogy talizzunk meg ilyenek, mert feldobta a napom ha látom. De csak 2 hét telt el, megláttam a buszmegállóban, amelyikbe beérkezek ha megyek dolgozni. Ott volt egy csajjal, nagyon megörültem neki. De nem úgy voltak együtt, nem értek egymáshoz meg semmi, lehetett egy kolléga csak. A srác hátal volt nem vett észre, de a csaj igen. Megbökte a srácot, aki felém fordult, köszönt. Gondoltam odamegyek hozzá, de tömeg volt, nem fértem oda. Utána meg láttam is, hogy a csaj odahajolt, megcsókolta... Hát, akkor esett le, van barátnője, méghozzá tőlem egy fejjel magasabb... Mint mondtam magas srác, gondolom bukik a colos lányokra, a colos lányok meg rá, mivel helyes, kedves... Ebben a képletben nekem nincs helyem. Azóta már nem várom, hogy lássam munkában, de ritkán ha mégis látom... Még mindig nagyon tetszik. És mivel nem tett ellenem semmit, meg mert még egy rossz tulajdonságát sem csillogtatta meg, nem tudok belőle kiábrándulni, és ez olyan idegesítő. Azt szeretném, hogy ha látom, pont olyan sokadik arc legyen, mint a többiek. Ne dobbanjon meg a szívem, ne igazítsam meg a ruhám és ne húzzam ki magam.