Párkapcsolat=Hatalmi harc?

Ha retardált valamelyik fél, akkor igen. Elméletileg egy közös cél érdekében össze kellene dolgoznia a feleknek. Legyen ez gyerek, szebb, jobb, könnyebb élet, stb... Manapság azt látom, hogy nem így történik. A felek kizárólag a saját maga hasznukat nézik. Amíg a nő jól néz ki, a fószer vele marad. Amíg a fószer jól keres, a nő "elviseli". Nyilván egyik fél megalkuvó, általában a férfiak, hisz ugye ők maradnak a "lagymatag fsban", ezért közben a nő keresi a jobbat, az egyre jobbat. Nyilván mindenkinél van jobb, szebb, csak amíg egy nő ugrálhat kedve szerint a ranglétrán felfelé (nincsenek erkölcsök, sem sem számít, nem az én hibám, stb...), addig ez hatalmi harc marad. A férfinek folyamtosan küzdeni kell azért ha kiszemelt nőszemély ne csapja be, ne menjen máshoz. Nyilván ha belefárad, akkor vége, hisz a kapcsolatnak nem arról kellene szólnia, hogy 0-24be szórakoztassak egy másik embert. Akkor az a másik ember önállóan életképtelen, s csak játékszereket keres. Természetesen a kapcsolat halálra van ítélve, az a kérdés h az egyéb húzóerők (meglévő gyerek, anyagiak, stb...) meddig tudják ezt a harcokkal teli hajót tovább görgetni.

Kérdésedre a válasz: 10-20 éve még nem az volt, manapság: igen.

Ez történhet három alapesetben:

1.A férfi nem biztos a férfiasságában és a nő akaratát irányítottságnak érzékeli, ezért folyton dominálni akar félelemből.

2.A nő nem tud nőként ellazulni, a férfiakról valamilyen tudattalan gonosz/elnyomó/zsarnok képe van, ezért folyton harcolni akar a férfival, mert annak akaratát elnyomásnak érzékeli.

3.Mindkettő egyszerre.