Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi erre a megoldás? Változtatnom kellene vagy szakítani?
Az a helyzet, hogy egy ideje már nem tudtunk a barátommal eleget találkozni és úgy rendesen kipihenni magunkat. Vagy nekem volt sok dolgom vagy neki. Vagy amikor találkoztunk, akkor kis időre.
Elmondtam neki, hogy ez zavar, ő azt válaszolta, hogy ő is kikészült már (neki a munkahelyén jöttek össze most a dolgok) és hogy nemsokára, júliustól kezdve neki is több ideje lesz.
Én viszont már minden nap idegbe vagyok emiatt. Például ma is összevesztünk reggel, nem beszéltünk azóta. Mondta tegnap, hogy találkozhatunk ma délután, ezzel nem is lenne baj. Csak hétfőtől szerdáig neki mindig annyi munkája volt, hogy eléggé elfáradt. Ennek ellenére tegnap is írt meg telefonon is beszéltünk. Viszont ma meg azon kaptam fel a vizet, hogy ma meg otthon van dolga meg a szülei is nála vannak és emiatt akármikor nem fog ráérni. Ráér amikor én is tehát elvileg találkozhatunk, de én már minden alkalommal mikor mondja, hogy valaki nála van vagy valahova menni kell, már idegbajt kapok. A szülei eleve mennek hozzá gyakran (minden hétvégén meg ha errefelé van dolguk akkor beugranak hétköznap is), ha meg nem ez, akkor a munka. Ez most változni fog de én már annyira kivagyok ettől, hogy nem volt ideje rám, hogy ha említi például a szüleit, akkor már felmegy bennem a pumpa. Mert ahhoz is igazítani szeretném a találkozót, hogy ők mikor mennek. Meg elvileg mehetek hozzá akkor is mikor nála vannak, senki nem ellenzi, csak én meg kettesbe akarok vele lenni. Szóval már bármilyen apróság, ami közbejön neki annyira felhúz, hogy a szakításon gondolkodok. És ha azt mondja, hogy majd lesz rám ideje, már szinte nem tudok/akarok neki hinni, pedig volt már hogy átszervezte egyéb programjait, hogy találkozzon velem. Úgy érzem, hogy maximum egy hetet bírok várni rá, hogy kettesben legyek vele normálisan és ennyi volt. Úgy érzem már nem bírom türelemmel. A szüleit is meg tudom érteni, mert azoknak is van elég baja, az egyetlen örömük annyi, hogy a páromat látják. Meg végülis ha már erre járnak, miért ne ugorjanak be. Főleg, hogy segítenek is egymásnak sok mindenbe. Meg tudom érteni de mégis már a türelmem végéhez értem. A munkájával kapcsolatban szintén, mert ha kiderül, hogy megint van valami ami miatt be kell neki menni, pedig amúgy szabadságon van, csak muszáj mégis, akkor azon is mérges vagyok.
Ez kimondottan az az eset, amikor már mondjuk úgy telítve van egy pohár vízzel, még éppen belefér ami eddig benne volt, de ha már egy csepp is kerül bele pluszba, a pohár szétrobban vagy kipukkan vagy kiömlik az egész.
Szóval mit csináljak?
válasza:Ja, mikor a vállán sírtál akkor nem volt gond ,hogy épp csak elmentek tőle a szülei vagy épp ismerőse, mit tom én kik járna oda hozzá.Amikor kimutatta, hogy büszke rád, akkor is jó volt.Mikor meghallgatott akkor is.
Most hisztizel, mert épp jól megy a sorod és nem kell semmiért vigasztalni téged ezért meghálálva a jót gyorsan kidobod.
Amúgy a szülei a szülei,te írtad nekik ő van örömforrásnak, sok a bajuk..És nem bírsz ki velük 1-2 órát közösen és utána ugyanúgy együtt lehettek, kicsit ,,beljebb" kerülsz a családba és nem úgy érzed, hogy kívülről figyeled a dolgokat, kirekesztve, hanem megéled a pároddal.Örülj, hogy ragaszkodik a családjához, sokkal rosszabbat sugallna róla, ha lexarná a szüleit.Legalábbis én nőként ezt gondolom.De ahogy írtad ők segítenek is neki és viszont.
Sok nő összetenné a kezét ha ilyen hapsija volna.Nyilván te nem tudod értékelni, szakíts vele.Biztos vagyok abba,hogy talál olyat aki majd értékelni fogja őt.
Köszönöm mindenkinek a válaszokat! Egyébként nekem nem az a bajom, hogy találkozik a szüleivel. Nekem az a problémám, hogy mostanában olyan borzasztó elfoglaltak voltak és ilyenkor jobban idegesít minden mert már nagyon hiányzik, hogy találkozzak vele úgy nyugodtan. És különben is én már annyira lefáradtam, hogy már néha úgy érzem nem bírom kivárni a lehetőséget, hogy együtt legyek vele.
Persze nincs más választásom.
Mivel a munkája meg az én egyetemi vizsgáim miatt amúgy is folyton alkalmazkodni kellett egymáshoz és kevés időnk volt, ezért vágyom rá annyira, hogy legalább nyáron szabadabban lássam és ne kelljen alkalmazkodni. A szüleihez se de máshoz sem. Ha legalább nyáron megoldható lenne, annak örülnék. Már pár hét is megoldaná a problémát.
Ezt a kérdést róla írtam ki és a kapcsolatunkról de az élet minden területén érzem ezt. Hogy én elfáradtam már sok mindenbe, mostanába sok problémám összejött, hiányzik a normálisa pihenés de nincs rá módom. Szóval a párkapcsolatom csak egy szelete az egésznek.
De különben a barátnőm is elmegy például 4 napra a párjával nyaralni, szóval ehhez képest az nem nagy kérés részemről, hogy ha nem is megyünk el 4 napra de legalább 2re jó lenne. Vagy ha nem megyünk akkor legalább a városban akkor szervezzünk programot amikor jól esik.
A szüleinek meg bemutatott már, beszélgettem is velük, meg azóta is volt hogy elmentem hozzá direkt akkor amikor ott voltak, hogy beszélgessek velük. De szerintem ettől még jogos, hogy szeretnék vele rendesen együtt lenni.
Nem folyton de legalább nyáron.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!