Mi erre a megoldás? Változtatnom kellene vagy szakítani?

Az a helyzet, hogy egy ideje már nem tudtunk a barátommal eleget találkozni és úgy rendesen kipihenni magunkat. Vagy nekem volt sok dolgom vagy neki. Vagy amikor találkoztunk, akkor kis időre.

Elmondtam neki, hogy ez zavar, ő azt válaszolta, hogy ő is kikészült már (neki a munkahelyén jöttek össze most a dolgok) és hogy nemsokára, júliustól kezdve neki is több ideje lesz.

Én viszont már minden nap idegbe vagyok emiatt. Például ma is összevesztünk reggel, nem beszéltünk azóta. Mondta tegnap, hogy találkozhatunk ma délután, ezzel nem is lenne baj. Csak hétfőtől szerdáig neki mindig annyi munkája volt, hogy eléggé elfáradt. Ennek ellenére tegnap is írt meg telefonon is beszéltünk. Viszont ma meg azon kaptam fel a vizet, hogy ma meg otthon van dolga meg a szülei is nála vannak és emiatt akármikor nem fog ráérni. Ráér amikor én is tehát elvileg találkozhatunk, de én már minden alkalommal mikor mondja, hogy valaki nála van vagy valahova menni kell, már idegbajt kapok. A szülei eleve mennek hozzá gyakran (minden hétvégén meg ha errefelé van dolguk akkor beugranak hétköznap is), ha meg nem ez, akkor a munka. Ez most változni fog de én már annyira kivagyok ettől, hogy nem volt ideje rám, hogy ha említi például a szüleit, akkor már felmegy bennem a pumpa. Mert ahhoz is igazítani szeretném a találkozót, hogy ők mikor mennek. Meg elvileg mehetek hozzá akkor is mikor nála vannak, senki nem ellenzi, csak én meg kettesbe akarok vele lenni. Szóval már bármilyen apróság, ami közbejön neki annyira felhúz, hogy a szakításon gondolkodok. És ha azt mondja, hogy majd lesz rám ideje, már szinte nem tudok/akarok neki hinni, pedig volt már hogy átszervezte egyéb programjait, hogy találkozzon velem. Úgy érzem, hogy maximum egy hetet bírok várni rá, hogy kettesben legyek vele normálisan és ennyi volt. Úgy érzem már nem bírom türelemmel. A szüleit is meg tudom érteni, mert azoknak is van elég baja, az egyetlen örömük annyi, hogy a páromat látják. Meg végülis ha már erre járnak, miért ne ugorjanak be. Főleg, hogy segítenek is egymásnak sok mindenbe. Meg tudom érteni de mégis már a türelmem végéhez értem. A munkájával kapcsolatban szintén, mert ha kiderül, hogy megint van valami ami miatt be kell neki menni, pedig amúgy szabadságon van, csak muszáj mégis, akkor azon is mérges vagyok.

Ez kimondottan az az eset, amikor már mondjuk úgy telítve van egy pohár vízzel, még éppen belefér ami eddig benne volt, de ha már egy csepp is kerül bele pluszba, a pohár szétrobban vagy kipukkan vagy kiömlik az egész.

Szóval mit csináljak?