Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt valaki olyan helyzetben, hogy szeretett valakit aki viszontszerette, de nem lehettek együtt bizonyos okokból? Hogy tudtátok magatokat túl tenni? Baromi fájdalmas.
Tudtad, hogy egyetlen egy szó az ami megkülönböztet minket embereket az állatoktól?
Ez a szó a "nem..."
Vond le a tanulságot.
Aha.. Meg még millió plusz egy dologban, kedves első... Ráadásul az állatok is tudnak nemet "mondani". Elég csak a párválasztásra gondolniuk. Vagy a halálra. És sorolhatnám.
A kérdezőhöz pedig: Én voltam már efféle helyzetben. Kétszer is. Egyszer a halál, egyszer pedig a távolság választott szét minket. Mindkettő fájdalmas volt. Viszont elmúlt. Úgy, ahogy minden más is. Nekem ehhez közel egy-egy év volt szükséges.
Baráttal csak kiegyenlítetlen kapcsolataim voltak, ahol rendszerint ők szerettek belém, míg én abszolút nem voltam rájuk kiváncsi romantikus értelemben. Viszont ha belegondolok a helyzetedben, én nem bírnék tovább "csak" a barátnja lenni a továbbiakban, mivel úgy érezném soha nem múlik el az amit érzek iránta. Pedig de, de akkor is fáj. Mert egy pillanatra nem tudnám kiverni őt a fejemből az állandó frissítések miatt. Az én két példámnál teljes hírzárlat volt. Az egyikkel érthető módon, míg a másikkal, aki nagyon messze költözött is próbáltám minél kevesebb üzentet váltani, infót megtudni.
Szerintem veletek már sosem lesz semmi olyan, mint rég. Egyrészt mert egyikőtök sem akarja már azt. Másrészt mert ezt nem lehet meg nem történté tenni és ott folytatni, ahol még ez nem történt meg.
Mindazonáltal az, hogy ő visszament a régi párjához intő jel lehet arra nézve, hogy számára még sem volt annyira lebilincselően fantasztikus dolog ez a néhány pillanat, amit együtt töltöttetek. Még ha azt mondta, vagy te úgy is érezted. Mert mi van ha csak nem akart megbántani, mert látta rajtad, hogyan érzel. Azért valljuk be, roppant kellemetlen tud lenni egy ilyen szituáció.
Nem azért nem vagytok együtt, mert nem lehet... Hanem, mert nem akart eléggé. Amit akart viszont megkapta.
Engedd el és mindenkinél jön jobb.
4#:
A válasz arra ment, hogy használjuk az eszünket.
Pontosítok, hogy értsd, az legalapvetőbb szabályt szegték meg, mégpedig azt, hogy HÁZI NYÚLRA NEM LÖVÜNK!.
Bizony, az állat a saját közvetlen leszármazottjaikat is megszexeli fajfentartás címén.
Tehát akkor mi a tanulság?!
Ha egy csöpnyi esze is lett volna mindkettőnek, nem kezd bele ilyen kapcsolatba!
kedves első...gondolom te olyan tökéletes vagy, sose vétettél egy hibát sem, mindig mindent erkölcsileg helyesen cselekedtél és egy tökéletes ember vagy. Jó neked, de nekünk halandóknak engedtessék már meg vétkezni...köszönjük.
A 4-es válaszolónak viszont köszönöm a részletes beszámolót és sajnálattal olvastam...abban igazad van, hogy így nehéz lesz a barátja maradni, de kár lenne elveszíteni őt. Viszont valamit félreértettél, ő nem ment vissza senkihez, illetve az én volt párom a közös még a történetben, aki miatt nem lehet ebből több, mert őt eléggé megbántanánk ezzel..
Dehogynem hibáztam, de a legalapvetőbb szabályokat nem rúgtam fel soha!
Igaz nekem volt egy nagyon visszatartó erő, az eszem...
Mivel láttam hoigyan végződnek ezek a kapcsolatok, hogy szenvednek a kollégák az együtt eltöltött évek után.
Csak gratulálni tudok hozzá mindegyiknek.
Ki mit vet, úgy arat... tartja a mondás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!