Csak szerintem kiábrándító a barátom hozzáállása az élethez?

5 hónapja járunk, egyetemi csoporttársak vagyunk. Most nyáron fogunk lediplomázni mindketten. Beszéltünk a jövőről és mondtam, hogy a valószínűleg maradhatok a gyakornoki helyemen később teljes állásban. Szerencsére a fizetés is jó, persze idővel még jobb lesz. Ő azt mondta, hogy neki nem fontos, hogy jól keressen. Elég annyi, amennyiből megél. Van egy lakása Budapesten, amit kiad, így ebből van pénze. Azt mondta, hogy ha ketten bérlünk valahol lakást, akkor az ő részét tudja állni ebből a pénzből. Az alapélelmiszerek és egyebek is megvannak ebből. Étterembe pedig ha nem járunk és nem költünk semmi extrára, akkor ő nem is akar dolgozni. És az a legrosszabb az egészben, hogy büszke arra, hogy ezt kitalálta, és hogy rájött arra, hogy ez az igazi anyagi függetlenség :D Ennyi erővel kár volt egyetemre járnia. Tény, hogy eddig se voltak nagy igényei, diákként aláirom, hogy jobb ha spórolunk, de nekem annyira hihetetlen, hogy csak annyira van igénye, mint a minimálbér. Arról nem is beszélve, hogy mit fog csinálni egész nap, ha nem dolgozik. Szerintem nevetséges ez a hozzáállás, én szeretnék haladni és karriert építeni, és természetesen munka után élvezni az életet és utazgatni, étterembe járni. Ha így áll hozzá, akkor biztos szakítok vele, de érdekelne mások véleménye is.