Annyira rémesen érzem magam emiatt, hogyan lehetne jobb?

Az a helyzet, hogy pszihológusnak tanulok, család-és párterapeuta szeretnék lenni, de itt vagyok 23 évesen, jövőre elvégzem az egyetemet, és sohasem volt kapcsolatom, szűz vagyok.

Ez sajnos pszichológiai szempontból sem egészséges, arról nem is beszélve, hogy gáz ez így, hogy családterapeuta szeretnék lenni. A normál életkor 17-21 év a szüzesség elvesztését illetően. Az összes barátnőmnek összejött egyetem első egy-két évében legkésőbb, nekem viszont merszem sem volt soha belevágni senkivel. Na nem mintha lett volna olyan jelentkező, akivel összejöttem volna.

Neten összehaverkodtam egy sráccal, aki 300 km-re lakik tőlem, ennek ellenére összejönne velem. Felnőtt ember vagyok, a jövőmet tervezem, ha eddig nem játszadoztam, most már nem kezdenék bele egy ilyen kapcsolatba. Arról nem is beszélve, hogy szabad hétvégém nincs, mert dolgozom egyetem mellett, szóval el se tudnék utazni hozzá, meg vele se nagyon tudnék foglalkozni, ha idejönne. Szabályosan csak szex lenne, minden más program nélkül, mert a vasárnap az egyetlen szabadnapom. Nincs jövőkép vele, amire építhetnék, mert ő nem költözne az én városomba, és én sem az övébe.Szóval ez így nem megy.

Meg ami visszatart az egész párkapcsolat témától, hogy nagyon szorongós vagyok, és jobbat érdemelnének nálam a pasik. Csak az a szomorú, hogy a normális, értelmes férfiak, akikre én vágynék, érvényesülnek az életben és bizony még egyetemistaként elkelnek. Akik 25 feletti szingli pasik, azoknak többnyire van valami baja, hozzám hasonlóan. Az viszont nem lenne szerencsés, ha ugyanolyan gondjaink lennének, mert ilyenkor nem tudjuk támogatni egymást, legalábbis baráti tapasztalataim alapján nagyon kellemetlen tud lenni, ha ugyanaz a gondunk és amúgy ezen kívül semmi közös nincs bennünk.

Borzalmas.