Anyucik! Akik két gyerkőccel maradtatok egyedül és nincs párotok hogy viselik a lurkók az apa nélküli napokat?

Nem vagyok anya,de én így nőttem fel a testvéremmel.Nagyon rossz.Nehéz volt mind a hármunknak.Mama végig támogatott,és segített minket.

Intézetet is átéltük mind a ketten.

Elég gáz így két apával. Nem lehetne velük valami rendszert találni?

32/f

Nálunk teljesen más volt a helyzet. A gyerekek nagyobbak, közös az apa, és fix a láthatás az első perctől.

Talán ezért is viselték jobban a kezdeti időszakot. Meg azért is, mert az exem elköltözés előtt nem sok vizet zavart. Annyi változott, hogy aludni se járt haza, és nyugodtabb voltam én is, ez által ők is.

Ugyanígy vagyok én is. A nagyot (13 múlt) rendszeresen viszi az apja, ahogy a bíróság megállapította, a kicsihez (2 éves) össze-vissza jön az apja. Neki nincs apaképe. Az apját is, ha jön, bácsinak hívja.

Nekem azért hiányzik a férfi az életemből, de egyenlőre megvagyok társkeresőn beszélgetésekkel is.

A nagyobbik fiam rég megszokta, hogy hogyan találkozik az apjával, a kicsinek meg nincs kimutatott hiányérzete, de nagyon anyás.

Nagyobbak, 16 es 11 most, 5éve váltunk, nem hianyzik az apjuk mert folyton átverte őket, nem lehet rá számítani. Ezert is váltunk. Az előző gyerekeire is tojt, most a mieinkkel ugyanez.

Volt párom, nevelőapjuk, de sajnos meghalt, őt viszont hiányolják. Nekem már mas nem kell, nem hiányzik férfi, nem akarok senkit, jól megvagyunk hárman.