Szerintetek fél elmondani az érzéseit vagy semmit nem érez!?

Lehet, hogy kedvel, de az is lehet, hogy csak megakar fektetni. Pont minap mesélte egyik játszó pajti haverom a közös játszópajtásnak, hogy volt egyszer egy kolléga nője, aki már elvolt jegyezve, minden.

Mondta, hogy fél évig bókolt a csajnak minden napi szinten, nem fejeltette el a születésnapját, se a névnapját.

Kedveskedett neki állandóan. És mesélte, hogy el kellett menniük valami raktárhoz, hogy ellenőrizzék a dolgokat, és a pasi végül nem bírt magával, letámadta a csajt, megcsókolta, végül ott szexeltek egy nagyot.

A csaj állítólag ott hagyta a pasiját, összejött ezzel, akivel kockulok, és fél évig voltak együtt.

Semmilyen szinten nem tudnám megmenteni a kapcsolatodat? Kommunikáció hiánya nélkül valóban lehetetlen feladat.

Másrészről, meg nem biztos, hogy működne 7 év korkülönbséggel a te javadra. Kapcsolaton belül sok dolog kiütközhetne, hogy pl, elkezd mindenkire féltékenykedni, ilyesmik. Nem lehetne szociális életed nélküle.

A mostani sógornőmnek, mielőtt összejött volna bátyámmal, neki is volt egy szintén 7-10 évvel fiatalabb pasija, de az olyan féltékeny majom volt, hogy szét is mentek végül, és még utána köcsögösködött, mert minden ismerősének szidta a nőt.

Próbáld inkább megmenteni a kapcsolatod, mielőtt az új pasi mellett bánod meg, hogy nem próbáltál tenni érte.

A közvetlen környezetemben, csalàdomban is van nem egy olyan kapcsolat, ahol 7-8 év van a nő javàra. Egy kivételével (aminek azóta màr vége lett) mind működik, nem is rosszul, van ahol gyerek is van.

Két dolgot írnék neked kérdező :

- miért attól teszed függővé a szakítàst a màsikkal, hogy összejössz-e ezzel az új sràccal? Azt neked kell làtni, hogy menthető-e a jelenlegi kapcsolat, ha làtsz benne fantàziàt, próbàlkozz, de ne azért mert van esetleg màs. Ha màr elromlott, akkor meg ne azért szakíts, mert ott a màsik.

Elmesélem a sajàt példàmat : 5 éves kapcsolatban voltam, nagy szerelem az elején, de sajnos szvsz túl fiatalok voltunk, vagy mittudomén, a sràcnak eszében sem volt eljönni a mamahotelből, meg eléggé haldoklott az egèsz dolog màr a végén.

Én is közelebb kerültem egy kollegàmhoz, igaz, csak egy éjszaka meg néhàny csók erejéig, nem is jöttünk össze, de attól függetlenül ez az egész ràébresztett arra, hogy az addigi kapcsolatom màr halott. 2 éven keresztül próbàltam rendbetenni, nem sikerült; mert a sràc nem igazàn vette a lapot, akkor jött rà, ès próbàlkozott; amikor kimondtam a végszót; de lényegében addigra màr belefàradtam.

Akkor egyedül voltam egy jó darabig, de egy valami miatt megèrte : ràjöttem, hogy amiben vagyok, nem jó, ès tovàbb kellett lépnem. Ennyi az egész. Magam miatt, a màsik csak katalizàtor volt.

Bocs, elküldtem mielőtt leírtam volna a màsikat :

- ne azt nézd, màsok mit szólnak hozzà, ès meddig tartana a dolog. Vannak fiúk akik érettebbek a koruknàl. De ha valamire ràébreszt a mostani kapcsolatoddal kapcsolatban; akkor valami értelme csak volt annak, hogy ti talàlkoztatok. Inkàbb úgy nézd, hogy kaptàl egy lehetőséget az élettől, hogy hozz egy döntést ami a javadra vàlhat. Ha ez az, hogy meg kell mentsd az eddigi kapcsolatod, akkor az. Ha viszont arra ébreszt rà, hogy nem is akarod olyan nagyon megmenteni, mert màr csak a megszokàs meg az egyedülléttől való félelem tart mellette, akkor az.