Pontosan miért gond az, ha valakinek egyedül üres az élete és azért szeretne partnert, mert szeretne szeretni és szeretve lenni?

Én meg jó sokáig vagyok szingli, mert mostanság mindig azoknak jövök be akik nem tetszenek. Az igaz, hogy jó párkapcsolatban az ember sokkal boldogabb, mint egyedül. Viszont rossz kapcsolatban tényleg rosszabb, mint egyedül. Inkább vagyok egyedül, mint egy rossz társaságban és rossz kapcsolatban. Az se sokkal jobb, hogyha sokáig egyedül vagyok.

Egyetértek azzal, hogy az emberek akik büszkék a szingliségükre, hogy ők mennyire boldogok egyedül valójában nem boldogok. A pozitív gondolkozás is pont ilyen. Akik pozitív gondolkozóknak vallják magukat sose pozitívak. Mondok erre egy példát.

Itt gyakorin beszélgettem egy "pozitív" gondolkozóval és elmondtam neki, hogy én nem hiszek a kapitalizmusban egy sokkal emberségesebb világban hiszek. Erre azt felelte, hogy az nem jöhet létre, mert nem olyan az emberi természet, mert szerinte az rossz, önző és versengő. Hova tünt a nagy pozitivizmus? Most akkor ki a pozitív és ki a negatív? Pont ez jellemző az olyan emberekre, akik azzal dicsekszenek, hogy mennyire boldogok és mennyire selejt szerintük az aki egyedül nem érzi jól magát.

"Az eddigi tapasztalataim alapján pedig nincs értelme olyan emberrel ismerkednem, aki szingliként kvázi meg van halva. Még haverkodás szintjén se, nem hogy párkapcsolatra. Az ilyen emberek rövid távon hoznak csak boldogságot, hosszú távon hozzák a nyomorukat."

Ő pl. egy kapitalizmust éltető "pozitív" gondolkozó, aki csak a homokba dugja a fejét és leszar másokat, leszarja a világot. Ilyeneket mindig próbálom kerülni.