Pontosan miért gond az, ha valakinek egyedül üres az élete és azért szeretne partnert, mert szeretne szeretni és szeretve lenni?

#10

Lehet mantrázni ezt a 'társas lény' mondatot, ameddig akarod. A probléma az, hogy nem jól használod.

Nem azt jelenti, hogy PÁRKAPCSOLATRA van szüksége az embernek, különben örök nyomor lesz az élete, hanem más emberekkel történő kommunikációra és egyéb dolgokra.

Ebbe bele tartozik a családod, a barátaid, az ismerőseid és természetesen a párod is.

Azoknak rossz az élete, akiknek senkijük sincs.

Egyedülállónak lenni és magányosnak lenni KÉT KÜLÖN dolog. Párkapcsolatban is lehet ugyanúgy magányos valaki.

Célozhatok arra is, hogy egészségtelen és szánalmas, ha az X mondjuk kisebb 7 napnál. Hónapokig-évekig vagy ne adj Isten soha többé nem látni azt, akit szeretünk teljesen más. Az tényleg rossz, de nem csak párkapcsolatra, hanem mindenkire, akit szeretsz.

Aki 2 nap után már rosszul van és nem tud mit csinálni, mert a párja most nem ér rá, az nevetséges.

Mondhatod, hogy nem tudom mi a szerelem, nem vagyok alkalmas kapcsolatra, de

a) nem ismersz

b) nem igazak ezek.

Szerelmesnek lenni és jó kapcsolatra vágyni nem azt jelenti, hogy onnantól megszűnik a boldogságom önmagamban. Soha nem rekesztettem ki egy páromat sem az életemből, de amiről az OP szól, az sok lenne és nem bírnám. Egy 'energiavámpír' se kellene kapcsolatra.

„Mondhatod, hogy nem tudom mi a szerelem, nem vagyok alkalmas kapcsolatra, de

a) nem ismersz

b) nem igazak ezek.”

Nagyon ügyes vagy, hogy a számba adsz szavakat, majd úgy reagálsz rájuk ENGEM MEGSZÓLÍTVA, mintha ténylegesen leírtam volna azokat, és nem csupán a te feltételezgetéseid lennének.

Nem tisztem eldönteni, hogy ki milyen párkapcsolatra alkalmas, az én fejemhez szokás ilyen cukiságokat vágni, legfőképpen ezen az oldalon. Láthatod, mennyire „népszerű” vagyok a véleményemmel ebben a topicban is. :D A szerelem pedig hormonok játéka, egy kapcsolat alapja az, ami utána jön.

Az x nem 2 napot jelent nálam, hanem akár 14-et is, szándékosan nem számszerűsítettem, nehogy a végén abba kössön bele valaki, hogy „túl sokáig” bírom. Mondom, hogy nem ugyanarról beszélünk. Nem az egésznapos együtt lógáson van a hangsúly, hanem azon, hogy baromira nem mindegy, hogy tudhatsz-e magad mellett (az életedben úgy egyáltalán) olyan embert, akivel együtt tervezheted a jövődet, megoszthatod mindenedet, és akiről tudod, hogy elsőszámú prioritást jelentesz a számára, illetve ő is neked. Meg ne magyarázd már, hogy az ismerősök, akikkel bizonyos időközönként beülsz valahová dumálgatni egy sör fölött, vagy a barátok, akik a PÁRJUKKAL akarnak családot alapítani záros határidőn belül, ugyanazt az elmélyültséget, stabilitást, biztonságot képesek nyújtani neked, vagy bárkinek, mint egy társ, akinél közelebb jó esetben nem áll hozzád senki.

Az, hogy egyesek magányosak párkapcsolatban, nem azt bizonyítja, hogy párkapcsolatra kvázi nincs szükség, hanem azt, hogy léteznek szar párkapcsolatok.

"nem az élmények határozzák meg az ember személyét"

De igen.

Megszületsz tiszta lappal. A személyiséged a körülmények, történések, a téged körülvevő emberek alakítják.

Azt hiszem nem sokan értik mit akar a 10#-14@ válaszoló, én is csak vén fejjel értettem meg.

A társasag és a pár két külön fogalom, és teljesen más élményt ad mindkettő. Társasággal körülvéve és persze kapcsolatban is lehet magányos az ember.

"Párosan szép az élet" tartja a mondás is, es én nem tudom elképzelni hogy pár nélkül ugyanazt a boldogságot lehet megélni mint pár nélkül.

#14

"nem azt bizonyítja, hogy párkapcsolatra kvázi nincs szükség"

Sehol sem állítottam, hogy párkapcsolatra ne lenne szükség. Jó párkapcsolatra van, rosszra nincs. Nem leszek párkapcsolatban csak azért, hogy legyen valakim.

Nem leszek olyannal, aki nem lenne ideális társam.

Ettől pedig nem lesz szomorú az életem. Jobb boldog párkapcsolatban, de nem rossz párkapcsolat nélkül sem.

Az eddigi tapasztalataim alapján pedig nincs értelme olyan emberrel ismerkednem, aki szingliként kvázi meg van halva. Még haverkodás szintjén se, nem hogy párkapcsolatra. Az ilyen emberek rövid távon hoznak csak boldogságot, hosszú távon hozzák a nyomorukat.