Sokszor szinte "öljük egymást" mégse tudjuk elengedni egymás kezét. Miért van ez?

Volt ilyen, engem a gyerek tartott elsődlegesen a kapcsolatban. Az ex folyton azt vágta hozzám, hogy ha elválunk, sose látom majd a gyerekemet. Szóval veszekedtünk, kibékültünk, újra veszekedtünk. Valószínűleg még most is abban a pokolban lennék, ha egy munkahelyi románc nem mozdít ki a holtpontról. Az a nő úgy bánt velem, mint aki ér valamit, ez pedig megmutatta, hogy lehet váltani és ki lehet jönni a szar helyzetből is. A románcnak már rég vége volt, amikor végre elmentem egy ügyvédhez és elindítottam a folyamatot lesz ami lesz alapon. Már az ex minden mocskolódása se tudott ezen változtatni, hazaküldtem az anyjához az ország másik végébe. Életem legjobb döntése volt, az ex leckét kapott abból, hogy nem ő szabja meg, láthatom -e a gyereket vagy nem, rá egy évre pedig megtaláltam a mostani feleségem. Soha ne maradj egy bántalmazóval csak azért, mert nem látod a kiutat. Van kiút és veled kezdődik.

Amint meglátod társaságban hogy mások hogyan is viselkednek egymással és milyen egy szeretetteljes és normális kapcsolat,elengeded a mostanit.Csak annyi a különbség,hogy közben elvesztegetsz 5-10 évet amit már sosem kapsz vissza.Maradni mert jó a szex?Elárulom,hogy dugni a legtöbben egész tisztességesen tudnak,a nehezebb dolgokon szokott elbukni az egész.Ne várd meg hogy elmenjen a fiatalságod egy fos kapcsolatban.