Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
5 éve sínylődünk egymás mellett, hol együtt, hol külön. Nem vagyok képes, és nem is akarom őt megtartani, de elengedni is baromira nehéz. Hogyan lehet szabadulni attól, ami az életem része lett?
16 éves voltam, mikor összejöttünk, ő három évvel idősebb nálam. Most 21 éves vagyok, sok mindenen átmentünk egymás mellett, de elképzelésem sincs, mit tegyek.
Amikor először "jártunk", a kapcsolatunk iszonyatos volt. Egy-két hetente szakítottunk, másfél év után úgy lett vége, hogy megtudtam: megcsal a legjobb barátnőmmel. Amint elváltunk, két hétre rá összeköltözött a lánnyal, el is jegyezte. Végül szakítottak, és visszakönyörögte magát hozzám, de nem jártunk, csak egymás ágyát látogattuk. Addigra már mindketten "érettebbek voltunk", jobban kijöttünk, tudtunk beszélgetni, és egyszerűen élveztük egymás társaságát. Időközben összejött egy csajjal, én megmaradtam ágyastársnak, sőt, lelkisegélyként működtem: tanácsokat adtam a kapcsolatához. A lánnyal szakítottak, egy ideig megint minden szép és jó volt, aztán majdnem egy éve kát hétnyi "nem találkozás" után kiderült: magához költöztette a lányt.
Az egyik barátjától tudtam meg, akivel végül, elkeseredésemben, hirtelen jött hülyeségemben, mérgemben lefeküdtem. Ő ezt megtudta, és bár állítása szerint szeretett volna velem még kapcsolatot fenntartani, mint ágypartnerrel és baráttal, mert mindezek ellenére még mindig az egyik legfontosabb személy vagyok az életében, ám miután "megcsaltam" a haverjával, ez nem megy neki. Pár hónapig szüneteltünk, most ismét mellette vagyok, megint a háttérben, a lepedőn, miközben ő ismét együtt él a lánnyal.
Szabadulni is akarok tőle, meg nem is.
Időközben volt egy próbálkozásom egy új kapcsolatra, ami csúfos véget ért: a pasasról kiderült, hogy bármilyen kedves, energikus, férfias és etikus, sajnálatos módon nős, amit nem egészen akart elmondani - azt mondta, már elvált.
21 éves vagyok, lelkileg és fizikailag belerokkanva a pasik rigolyáiba. 49 kiló vagyok, 38-ról másztam vissza, de sem szórakozni nem járok, jobbára a lakásból sem mozdulok ki.
Van értelme szabadulni, otthagyni a "Nagy Ő"-t, és másikat keresni? Vagy próbáljak kitartani, míg ő maga is rájön, mit akar, s hogy mivégre vagyok az életében?
válasza: válasza:itt a kulcsszó az hogy te iszonyúan fiatal vagy még szerintem nyugodtan járj el szórakozni bulizni nem kell hogy nagy Ő-t kerss az megtalál téged!!!
amugy meg ha a csávó 5 év alatt nem tudta mi kell neki ezután se fogja tudni!!!
lehet pár év múlva kicsit még érettebb fejjel újra kezdhetitek de addig élj úgy mint egy 21 éves dögös csaj ne úgy mint egy 70 éves mama amíg ő bulizik és más csajokat dug...ezalatt te meg otthon üldögélsz és csak arra vársz mikor hív fel...akkor is csak a szex miatt szerintem ez nem frankó ugyhogy menj és bulizz ...23 éves srác
válasza:Kicsit drasztikus lesz a véleményem, de azért engedd meg, hogy kifejtsem, talán hasznos lesz:
Szóval...nem értem azon embereket (téged sem), akik megszokásból élnek egy olyan ember mellett, aki már lassacskán nem hogy nem a szerelme, hanem már szinte idegennek számít, más nővel van, és te még azt kérdezed, hogy mit kellene tenned? Egy olyan kapcsolatban, ahol nem te vagy az első? Ahol egy idegroncs vagy és nem mozdulsz ki? Ennyire elfelejtetted, hogy miről is szól ez az egész? Ennyire NEM lehetsz döntésképtelen!! Fiatal vagy, sokkal jobbat érdemelsz, csak sajnos megszoktad a szart, ami van, tipikus kapcsolatfüggőségben szenvedsz, csak az a baj, hogy ha továbbra is vele maradsz és megint eltelik pár év, azt később annyira mérhetetlenül nagyon fogod bánni, hogy talán soha nem bocsájtasz meg magadnak. Én a helyedben feltenném magamnak a kérdést: miről szól egy párkapcsolat, illetve milyen egy olyan jól működő párk., ahol szeretnek és boldog vagy.Na ehez képest milyen az, ami most van. Komolyan mondom nem értelek, MIRE vársz? Tudom nem ilyen egyszerű, de hát ebben a helyzetben ez annyira egyértelmű. Vagy életed végéig ez menjen, ezt szeretnéd? Itt csakis rajtad áll minden, erős leszel és döntést hozol, vagy pedig gyenge maradsz,szenvedsz és belepusztulsz, rajtad áll.Utóbbi esetben SENKIT nem hibáztathatsz..Tényleg nem értelek, de érdekelne, hogy mi zajlik benned, esetleg leírhatnád..
Mi zajlik bennem? Hát... valójában az a baj, hogy én sem nagyon tudom. Igazat adok neked (3. válaszoló), mert jelen helyzetben tényleg én vagyok a hülye, és ezt tudom is. Talán kiábrándultság, talán más. Nem sok kapcsolatom volt eddigi életemben, de ami volt, az sem volt fenékig mézesbödön.
Az igazság az, hogy nem értem a csalódásaim. Ez most hangozhat nyavalygásnak, talán tényleg az is.
A legtöbb kapcsolatomban inkább próbálok partner lenni, társ, mint barátnő. Velem tényleg bármiről lehet dumálni, a féltékenykedést marhaságnak tartom (úgyis megtudom, ha megcsal, felesleges előre megmérgezni a kapcsolatot gyanúsítgatásokkal), és rövidke életeim gyorsvonatai szerint az ágyban is rendesen el lehet velem akrobatikázni. Nem hívogatom, nem zaklatom, egyszerűen csak vagyok, ha szüksége van rám, akkor közelebb araszolok, de sohasem próbálom megfojtani a szeretetemmel a mellettem élőket. Éppen ezért gőzöm sincs, mi lehet a baj.
Utálok egyedül lenni, ez tény. Kapcsolatfüggőség, görcsös kötődés. Rengeteget gondolkoztam rajta, rajtunk az utóbbi időben, és tudom, hogy nem ő az, akivel le akarom élni az életem, de mégis félek elengedni, a megszokás, az együtt átélt dolgok tartanak mellette, és rettegek attól, hogy eltűnik az életemből, hogy már ő sem lesz itt nekem.
Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de tényleg nagyon rossz, főként a tanácstalanság.
válasza:3. válaszoló lennék ismét.
Tanult kollégám mondta egyszer: "ami nem megy, azt nem szabad erőltetni" Arany igazság.
Minden félelem, amit az elvesztésével kapcsolatban érzel, az ÁTMENETI, és valóban olyan nehéz, hogy majd meg szakadsz, de vannak olyan dolgok, amiket NEM lehet kikerülni. Te is mint mindenki más idővel képes lesz ezt a helyzetet kezelni, de véleményem szerint a szakítás okozta fájdalom az semmi lesz ahoz képest, amit majd az elkövetkezendő pár évben fogsz még elszenvedni (nem beszélve arról, hogy egészségügyileg is tönkremész).
Ezt a világot azon emberek mozgatják előre, akik képesek új döntéseket hozni és nem félnek a változástól, nem is hinnéd, hogy mennyi esetben lesz pozitív a végkifejlet. Képzeld el mi lenne, ha senki nem merne kockáztatni és mindenki élne a megszokásban..nem lennének felfedezve a világtájak, nem lenne a tudomány,a repülés és még ezer dolog. Merj te is tenni, nem kell feltalálnod semmit de még csak űrutaznod sem, neked az a feladatod, hogy a saját sorsodat a kezedbe vedd és döntésekkel úgy alakítsd, hogy jól érezd magad. Kutya kötelességed!
Így vagy úgy, nagyon fog fájni. A kérdés az, hogy nagyon egy kis időre (szakítás), vagy életed végéig.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!