Szerintetek szeretem a párom vagy már nem?

Sokszor felhúztam magam kis dolgokon, amiért veszekedtünk, de aztán kibékültünk. Mostanában sok a dolga, emiatt úgy éreztem, elhanyagol, meg amúgy is megvoltak a magam problémái és annál inkább vele akartam lenni, mert az vidít fel.

A héten elfoglalt, bevallom besokkalltam ettől, mert próbálok megértő lenni, de van hogy megy, van hogy nem. Például engem zavart, hogy bizonyos napokon azért nem találkozhatok vele, mert annyi dolga van, aztán van olyan nap, amikor meg mehetnék hozzá, csak éppen azt nem szeretné, hogy vele aludjak, nekem meg anélkül olyan semmilyen, meg szeretek alvás előtt hozzábújni, ilyesmi. Amúgy azért nem akarja, hogy vele aludjak, mert nem tud mellettem aludni, vagy ritkán és másnap mennie kell dolgozni és nem akar kialvatlan lenni. Bár nélkülem is rossz alvó.

Gondoltam már rá, hogy nem szeretem a párom, mert annyira elegem lett már az alkalmazkodásból, de az eszem meg tudja, hogy ez egy átmeneti állapot, nem lesz mindig ilyen sok munkája. Máskor meg ha neki van kevesebb, akkor amúgy nekem van több, mégis elfogadja.

Viszont volt velem vacsorázni étteremben, kicsit feljött hozzám is egyik nap miután hazakísért. Még egy apró meglepetést is hozott. Ha vele vagyok, akkor boldog vagyok, meg akkor értékelem amit tesz értem, de mikor nem vagyok vele, akkor hiányzik, akkor bosszant, hogy például van valami program amit már mióta szeretnék vele de nem lehet, meg néha úgy érzem már, hogy én inkább lemondok arról, amit szeretnék. Szóval értékelem a kis dolgokat, de mégis felbosszant hogy mostanában mindig azt hallom mennyi munkája van. Egyszer dühömben azt mondtam szakítok vele, ő fel is vette kabátját, sálját, már indult volna el, mérgesnek látszott, én meg kézen fogva visszahúztam, hogy ne menjen el. Szeretem, de közben idegesít is.

Tudom, hogy egy dolgozó ember nem mindig ér rá, meg ez egy átmeneti állapot, mégis hajlamos vagyon ezen zúgolódni. Ha nem is neki, akkor magamban. Mikor elmondtam neki, hogy ezt érzem, akkor volt az, hogy mentünk vacsorázni, meglepit hozott, szóval igyekezett a kedvemben járni. Tudom, hogy ezt értékelnem kellene, csak a saját sok munkám is kifáraszt és az ábrándít ki még, hogy a nemi életünk sem olyan, ahogy kellene. Meg egyszerűen néha hiányzik, hogy velem legyen.

Ha velem van, akkor sokkal kevesebbet veszekszünk meg akkor elfelejtem minden létező problémám, csak az számít, hogy velem van, mindegy mit csinálunk, mindegy hogy hol, egyszerűen minden mindegy.