Van értelme így élni egyáltalán?

Nem vagyok beszédes, nem is akarok az lenni, nem akarok olyan lenni mint mások. Nulla barát, semmi ami érdekelne, barátokat meg nem is akarok, nem hiányoznak.

9 éve hogy elvesztettem anyumat, azóta egy elég mély depresszióba voltam. Megéltem pár jót, de ezzel szemben rengeteg rosszat is.

Azon emberek körébe tartozom, akik igazán csak egy embert tudtak szeretni. Na most én rosszul döntöttem és ennek a terhét cipelem a mai napig. Lassan már 5 éve.

Hiába volt valakim, nem hiányzik, nem érdekel, csak az, aki 5 évvel ezelőtt.

Nem idealizálom túl, mert tudom, hogy miket tett, milyen ember lett. Ezért nem is keresem, és amikor egykor, 1 évvel ezelőtt megkeresett, tiltottam és megmondtam neki, hogy nem akarom, hogy az életem része legyen.

Talán bánom ezt a döntést (?) egy kicsit. De olyan szinten tönkre vagyok menne, hogy mindig fáj valamim.

Rosszul vagyok. Mostanában simán végig alszok 12 órákat, fent vagyok kb 2-4 órát és újra aludni tudnék.

Talán csak túlságosan félek a haláltól, hogy nem próbáltam meg újra megölni még magamat.

De úgy érzem, hogy nélküle nincs már semmi értelme az életemnek :'(