Csak magány ellen vagyok jó?

Összejöttem egy férfival aki már régóta egyedül élt, távol a családtól, épp munkát keres és nincs igazán barátja a közelben. Tehát eléggé magányos volt. Aztán jöttem én és folyton mondja, hogy miattam jobb az élete, végre van akivel megoszthaja az ebédjét, nézhet filmet, megölelhet, együtt tölthetjük az éjjelt, stb... Nem élünk együtt, de a karácsonyi időszakban 10 napot nála töltöttem, onnan jártam dolgozni is. Viszont nekem vizsgáim lesznek, így mondtam, hogy most 2 hétig nem érek rá vele találkozni. A búcsúzáskor nagy bociszemekkel meredt rám és mondta, hogy írjak meg neki mindent, hogy mikor mit csinálok, hívjam, stb...

Első nap küldött egy csomó üzenetet, hogy hiányzom neki, majd most harmadik napon amikor én küldtem neki egy "hiányzol képet" akkor csak egy Like-ot nyomott rá válasz nélkül. Később hívtam és 5 percet beszéltünt, majd ő ösztönözte a búcsúzást. Ma este írtam neki, de nem is válaszolt.

Amikor nála vagyok, akkor el tudunk nagyon jól beszélgetni, viszont én megosztok vele mindent amíg ő konkrétan ha vallás, a mútja vagy valami nagyon privát kerül szóba, akkor többször is volt már, hogy "nincs közöm hozzá"-val válaszolt.