Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Gyerekkori molesztálás téma. Meghallgatsz?
Sziasztok.
Ezt elsősorban azért írom ki, hogy elmondhassam végre valakinek azt, ami a szívem nyomja gyerekkorom óta.
Ha valaki tud tanácsot adni, vagy a saját tapasztalatával segíteni, az még jobb.
Most 29 éves vagyok, nő. Külön élek a szüleimtől, van egy tesóm, akinek van gyereke már és házas. Én egyedülálló vagyok, soha nem is voltam más, és a szüleim állandóan rágják a fülem, hogy mi van már, hol a pasi, hol az unoka.
Ezt különösen unfairnek érzem tőlük, pláne apámtól, mert - ugyan én sokáig nem tudtam, vagy nem így gondoltam erre - molesztált gyerekkoromban.
A nemi érésem elején kezdődött, tehát valahogy 11-12 éves koromban. Fogdosott, mellem, fenekem, néha belémcsípett ott alul. Azért nem gondoltam róla semmit akkor, mert anyával is ezt csinálta.
Ma felnőttként, utánaolvasás és kutatás után tudom, hogy ez azért volt, mert ún. "bevonó" környezetet teremtettek, azaz teljesen normális volt, hogy a szüleim szexuális töltettel érintkeznek egymással előttem (apám lihegett anyám fülébe, simogatta, nyomorgatta). A szakirodalom által "nyílt bántalmazásnak" tekintett dolgok pedig ezután kezdődtek, de én addigra normálisnak éltem meg, hogy otthon ez folyik. Sőt, emlékszem, mikor rossz érzésem támadt, mert hallottam őket szeretkezni, még azzal hessegettem el a rossz érzésem, hogy örülnöm kellene inkább, hogy szeretik egymást.
Anyukám erről nem tudott, egyszer látta meg, hogy apám fogdos, és rászólt. Apám ezután anyám háta mögött folytatta.
A legdurvább az, hogy a mai napig képes rá: közel 30 vagyok, de előfordul, hogy ha anyám elfordul, megragadja a mellem, vagy a fenekem. Ilyenkor ráütök (ököllel jó erőset, fáj is neki), de csak vigyorog.
Az meg se fordul a fejében, hogy annak, amit csinált velem, köze lehet a mai dolgokhoz. Sokáig aszexuálisnak tartottam magam, de rájöttem, nem jelenthetem ki, hogy ez nekem az alapállapotom, hiszen van ok bőven, hogy miért tartom magam távol a pasiktól. A szex gondolatától lever a víz, konkrétan rettegek, ha arra gondolok, hogy valaki közeledne hozzám fizikailag, vagy azt ne adj isten tapasztalom, hogy valaki vonzódik hozzám.
Más téren funkcionális vagyok, van jó munkám, barátaim, hobbik.
Ez egy kilátátalan helyzet. Úgy érzem, tönkre vagyok téve, és a mai napi szenvedek az állandó piszkálástól, hogy mi van velem, mi a gond, miközben pont ők okozták (anyám akaratlanul, de ő is...). Vannak elképesztően depressziós időszakaim, amikor megfordul a fejemben az öngyilkosság is. Szakemberrel már próbálkoztam a neten, de nem segítettek. Személyesen nem tudom, hova kellene mennem, meg úgy általában, hogy nem késő-e nekem.
Borzasztó volt felnőttként ráébredni, hogy bizony én abúzus áldozata vagyok. Mikor elolvastam, milyen zavarokhoz vezet ez felnőttkorban, a saját életem leírását olvastam el.
Beteg vagyok, és nem tudom, hogy segítsek magamon.
Kérlek, ha tudtok a dokin kívül valamit segíteni, tanácsolni, vagy csak van egy-két jó szavatok, szívesen fogadnám.
Köszi!
Önvédelmi sport megvan, thai boxolok.
A család nagy kolonc, különösen a miénk. Minden függ mindentől és mindenki mindenkitől. Apám nagy zsarnok, valójában ostoba, de persze iszonyat okosnak és műveltnek hiszi magát. Anyám is szenved mellette. Én azt gondolom, hogy ma már tudom, milyen és értem, mi történt, ráadásul meg is védem magam, ez már nincs rám úgy hatással. A 11 éves koromban történteket meg úgyse tudom visszacsinálni.
válasza:"Borzasztó volt felnőttként ráébredni, hogy bizony én abúzus áldozata vagyok. Mikor elolvastam, milyen zavarokhoz vezet ez felnőttkorban, a saját életem leírását olvastam el."
válasza: válasza:Pszichológushoz tudsz menni beutalóval, amit háziorvos tud írni. Az első beszélgetés után megbeszélitek, hogy van-e szükség specifikusan szakemberre, vagy egy általános pszichológus is tud segíteni.
Ha nem akarsz háziorvoshoz fordulni, akkor több egyetemnek is van programja, pl a Semmelweis-nek, ahol előzetes beszélgetés után TB-re, beutaló nélkül kezelnek, bár elsősorban szorongással és depresszióval láttam ilyet, de egy próbát megér, hiszen van ilyen következménye.
Addig is: én is az elszakadást javasolnám, beteg nagybáty ide vagy oda. Nem a te felelősséged. A saját életedért felelsz, nem máséért. Ott vagy anyád, apád, oldják meg, vagy kérjenek szociális segítséget. Neked magadat kell rendbe rakni, utána majd talán képes leszel ezt kezelni. De amíg egy helyben toporogsz, és csak mélyebbre süllyedsz a depresszióban, soha nem fogsz tudni kilépni ebből a helyzetből, mert visszaránt a közeg. A feldolgozásban tud szakember segíteni, de neked kell odafigyelned, hogy ez hatásos legyen, ehhez hozzátartozik, hogy a kezelés alatt, amikor a legsérülékenyebb vagy, ne kavarjanak be.
Mindenképp keress utána egy szakembernek, beutalóval, vagy anélkül, és tedd meg az első lépést!
Sok sikert a gyógyuláshoz!
válasza:Szia! Én a dél utáni kommentedig,azt hittem, hogy a szüleid közt minden rendben van - hogy édesanyád nem is sejti, milyen féreg a férje. Előtte az volt a leíràsodban, hogy az első adandó alkalommal mikor ezt észrevette, rögtön ràszólt. S mivel utána többet a szeme előtt nem tette, így Anyukád nyugodt lehetett efelől, gondoltam elkönyvelte valami véletlennek, félreértésnek.
Aztán írod, hogy Édesanyàd is szenved mellette!? És így sem nyögted még ki ezt az elmúlt közel 20 évben? Lehet hogy rögtön felmentetted volna Édesanyàdat,mert ennek tudatában azonnal lelépett volna a rossz hàzassàgàból!!
Én alapjàraton is azt szerettem volna javasolni, hogy a következő alkalommal amint felhozzàk a csalàdalapítàsod témàjàt (nem tudom mit szoktàl erre kamuzni?) akkor mondd, hogy üljenek le, szeretnéd ezt a kérdést végre őszintén megvàlaszolni és számolj be mindenről!!!!
Hidd el nagyon meg fogsz könnyebbülni! A többi esemény majd jön magàtól. De ez az első lépés ahhoz hogy felszabadulj. Sok sikert mindenhez!
válasza: válasza: válasza:Őszinte legyek, én borítanám az asztalt a helyedben, de masszívan. Megszakítanám a kapcsolatot a családdal, két okod is van rá:
1) a molesztálás
2) a gyerekkel való ba.szogatások
Ha meg kérdik miért, pontosan meg lehet ezt így mondani. Engem is cseszegettek a gyerek dologgal, megmondtam, hogy ha még egyszer ezt meghallom, az volt az utolsó, hogy láttak. Azóta kuss van a téma körül, én meg fellélegeztem. Kell a fenének eltűrni ezt a cseszegetést, állj már a sarkadra! Apád ellen is.
Emellett meg irány a pszichológus, mert csak úgy fogsz meggyógyulni, erre speciális szexuálterapeuták vannak.
30N
válasza:"Megtiltanám, hogy apáddal valaha is újra találkozz"
Reméljük, a kérdező kilép a körből, és nem olyan párkapcsolatba kezd, ahol valaki át akarja venni az apa szerepét, hogy akkor most az lesz, amit ő mond.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!