Gyerekkori molesztálás téma. Meghallgatsz?

Sziasztok.

Ezt elsősorban azért írom ki, hogy elmondhassam végre valakinek azt, ami a szívem nyomja gyerekkorom óta.

Ha valaki tud tanácsot adni, vagy a saját tapasztalatával segíteni, az még jobb.

Most 29 éves vagyok, nő. Külön élek a szüleimtől, van egy tesóm, akinek van gyereke már és házas. Én egyedülálló vagyok, soha nem is voltam más, és a szüleim állandóan rágják a fülem, hogy mi van már, hol a pasi, hol az unoka.

Ezt különösen unfairnek érzem tőlük, pláne apámtól, mert - ugyan én sokáig nem tudtam, vagy nem így gondoltam erre - molesztált gyerekkoromban.

A nemi érésem elején kezdődött, tehát valahogy 11-12 éves koromban. Fogdosott, mellem, fenekem, néha belémcsípett ott alul. Azért nem gondoltam róla semmit akkor, mert anyával is ezt csinálta.

Ma felnőttként, utánaolvasás és kutatás után tudom, hogy ez azért volt, mert ún. "bevonó" környezetet teremtettek, azaz teljesen normális volt, hogy a szüleim szexuális töltettel érintkeznek egymással előttem (apám lihegett anyám fülébe, simogatta, nyomorgatta). A szakirodalom által "nyílt bántalmazásnak" tekintett dolgok pedig ezután kezdődtek, de én addigra normálisnak éltem meg, hogy otthon ez folyik. Sőt, emlékszem, mikor rossz érzésem támadt, mert hallottam őket szeretkezni, még azzal hessegettem el a rossz érzésem, hogy örülnöm kellene inkább, hogy szeretik egymást.

Anyukám erről nem tudott, egyszer látta meg, hogy apám fogdos, és rászólt. Apám ezután anyám háta mögött folytatta.

A legdurvább az, hogy a mai napig képes rá: közel 30 vagyok, de előfordul, hogy ha anyám elfordul, megragadja a mellem, vagy a fenekem. Ilyenkor ráütök (ököllel jó erőset, fáj is neki), de csak vigyorog.

Az meg se fordul a fejében, hogy annak, amit csinált velem, köze lehet a mai dolgokhoz. Sokáig aszexuálisnak tartottam magam, de rájöttem, nem jelenthetem ki, hogy ez nekem az alapállapotom, hiszen van ok bőven, hogy miért tartom magam távol a pasiktól. A szex gondolatától lever a víz, konkrétan rettegek, ha arra gondolok, hogy valaki közeledne hozzám fizikailag, vagy azt ne adj isten tapasztalom, hogy valaki vonzódik hozzám.

Más téren funkcionális vagyok, van jó munkám, barátaim, hobbik.

Ez egy kilátátalan helyzet. Úgy érzem, tönkre vagyok téve, és a mai napi szenvedek az állandó piszkálástól, hogy mi van velem, mi a gond, miközben pont ők okozták (anyám akaratlanul, de ő is...). Vannak elképesztően depressziós időszakaim, amikor megfordul a fejemben az öngyilkosság is. Szakemberrel már próbálkoztam a neten, de nem segítettek. Személyesen nem tudom, hova kellene mennem, meg úgy általában, hogy nem késő-e nekem.

Borzasztó volt felnőttként ráébredni, hogy bizony én abúzus áldozata vagyok. Mikor elolvastam, milyen zavarokhoz vezet ez felnőttkorban, a saját életem leírását olvastam el.

Beteg vagyok, és nem tudom, hogy segítsek magamon.

Kérlek, ha tudtok a dokin kívül valamit segíteni, tanácsolni, vagy csak van egy-két jó szavatok, szívesen fogadnám.