Egy jóképű férfi miért lehet zárkózott, introvertált?

Miért ne?

A kettő nem zárja ki egymást....

A zárkózott és az introvertáltság nem ugyanaz. Introvertáltnak simán születik valaki.

Zárkózottá pedig rossz élmények hatására válik.

Sziasztok! Én gyerekkori élmények miatt lettem csendes, visszafogott, zárkózott felnőtt.

Egyrészt apukám alkoholista volt, aki legalább nem vert minket és eljárt dolgozni, de két jó szava nem volt hozzánk az életben és inkább volt egy lakótárs mindig, belül maga is egy gyerek, mint apa. Sosem volt apám és emiatt nagyon vágyom a törődésre, jó szóra. Totál leszart minket és minden családdal, háztartással járó felelősséget, munka után csak itta a bort, tévézett, számítógépezett.

Másrészt anyukám pont akkor lett rákos, amikor én 1-1,5 éves voltam és a húgom született. A túléléssel kellett foglalkoznia utána sokáig és nem volt ideje minket szoptatni vagy magához ölelni, pedig amúgy jó anyukánk van. Ez pedig baromi fontos kor az ember személyiségfejlődése szempontjából, hogy baba korában megkapja az ilyen anyai törődést, szeretetet. Több pszichológus is megállapította, hogy a húgommal mindketten valószínűleg emiatt vagyunk ilyen szorongó természetűek.

Emellett egész életemben amíg otthon éltem azt hallgattam, hogy a szüleim veszekednek és ez elől egyszerűen csak elbújtam a szobámba és csöndben hallgattam az egészet, valahogy aztán ehhez szoktam hozzá az életben is, hogy hallgassak, elvonuljak.

197 cm magas, szőke hajú, elég helyes arcúnak mondott, vállas-szálkás alkatú vagyok. Nem mondom hogy minden nőnek tetszem, de elég soknak igen a napi visszajelzések alapján. Ezt már sokszor észrevettem, hogy az emberek azt várnák el jobban valami tudat alatti ösztönből, hogyha már ilyen magas és jóképű vagyok, akkor biztos nagy dumás, beszédes, magabiztos, társaság közepe, stb vagyok, aztán néha csak néznek, amikor nem.