Vannak nők, akiket feleségül akarnak venni, és vannak, akikkel csak lefeküdni akarnak a férfiak?

Én ezt sok esetben nem így látom.

Bár igaz, több olyan esetről tudok környezetemben, ahol a nő úgymond finoman (vagy kevésbé finoman) kierőszakolta a házasságot, de az megint más, mert ott mulya volt a férfi, befolyásolható.

Meg az is elgondolkodtat, hogy vannak, akik házasság előtt nem is vállalnának gyereket (talán ők jellemzőbben nők, mint férfiak), míg nem egy nő szül úgy akár több gyereket is egy férfinak, hogy az nem veszi őt el évek múlva sem.

És oké, a házasság sokak szemében csak egy papír, de én inkább a férfi részéről történő hajlandóságról beszélek. Aztán hogy valóban megházasodnak-e, az egy dolog, de hogy vannak olyan nők, akiket - ha a kérdésre rákerülne a sor - el is vennének feleségül, tehát ahol nincs hezitálás, vagy kifogáskeresés stb.

"Ez lehet a nagyfokú alkalmazkodó készség"

Ebben lehet valami.

"Amugy kerdezhetnenk azt is, hogy a ferfi megerdemli, hogy hozzámenj?"

Ebben meg neked van igazad, a másik oldalról felmerülhet ez is.

Csak úgy látom - de javítsatok ki, ha tévedek - mintha az sok nő szemében még mindig egyfajta büszkeség, kiérdemeltség lenne, ha elveszik őket feleségül, és valahogy olyan kínos szagú, ha még évek múlva sem kerül sor a frigyre (pláne, ha azzal jönnek rokonok, vagy ismerősök, hogy na mikor házasodtok már össze, tehát nyomás is nehezedik rájuk).

És nemcsak a pár szemszögéből látom ezt "így helyesnek", hanem úgy tapasztalom, hogy a házasokról elismerőbben nyilatkoznak, mint a nem házasokról. én azt hittem, ez már idejétmúlt dolog, de úgy tűnik, nem az.