A véleményetek szerint én reagálom túl, és ha nem akkor hogyan értessem meg vele, hogy ez nekem nem esik jól?

Barátom édesapja jut eszembe ezt olvasva. Neki lehet hasonló humorérzéke. Többeket bántott már meg akaratán kívül. Ő csak viccel, fel sem merül benne, hogy ez másnak sértő lehet. Nála még ront a helyzeten az, hogy mindennek tetejébe erőlteti is a humorát. Szeret vicces lenni, állandóan sztorikat és vicceket mesél, amelyek vagy működnek vagy nem. Elég sokszor nem.

Van egy barátnője, aki jól kezeli és tűri ezt a furcsa humort. Imádja a barátnőjét, de akárhányszor együtt látom őket, mindig viccesen odaszúr neki valamit, hogy "rosszak a fogaid... jó nagydarab vagy... öreg vagy már, szerelmem..." (mindketten ötvenesek). Erre a barátnője meg visszacukkolja, bemutat neki stb. De szerintem lesz-apósom jobban szórakozik ezeken, mint a bnője.

Az meg biztos, ha velem beszélne így, nagyon hamar lapát lenne belőle - akár viccel, akár nem. Szerencsére a fia tudja, hol a határ. :)

Tanácsot nem tudok neked adni, kérdező. Neked kell eldönteni, hogy ezzel együtt tudsz-e élni vagy sem. Vagy a párodnak kell rájönnie, hogy le tud-e erről szokni vagy sem.

Nem biztos, hogy más is úgy működik, ahogy én, de én nem szeretek másokat megbántani. Az nem vicc, ha valakit bántunk.

Velem is volt olyan, hogy mondtam valakire, hogy tökfej, ő mondta tök normálisan, hogy őt valaki más sértően így hívja, úgyhogy kéri, én ne tegyem. És azóta fel sem merült bennem, hogy így hívjam, mert szeretem.

Pedig a tökfej nem egy csúnya szó, amit ki kell csillagozni, de neki személyesen fájó pont.

Ha valaki többszöri kérés ellenére is csinálja, ami neked rossz, azt én nem tudom hova tenni.

11-es vagyok. Természetesen nem tökéletes a párom, de ez most hogy jön ide? Az édesapjáról írtam, aki hasonló lehet a testvéredhez humorérzék ügyileg. Próbáltam megvilágítani neked, hogy én hogy látok egy ilyen helyzetet kívülről. És hozzáfűztem, hogy örülök annak, hogy a kedvesem nem vette át ezt a tulajdonságot az apjától. Persze, vannak más hibái, de ez szerencsére nincs köztük. És nekem fontos, mert lehet, nem tudnék hosszú távon együtt élni vele, ha ilyen karcos humora lenne. Pláne, ha rám is kivetítené, mint ahogy lesz-apósom teszi a barátnőjével (mondjuk ebben úgy látom, a barátod eltér tőle. Legalábbis nem írtad, hogy rád is mondana bántóan vicces dolgokat).

Ismétlem magam: neked kell eldönteni, tudsz-e ezzel együtt élni vagy sem. Vagy hogy ő le tudna-e erről szokni.