Miért szokták külön venni a párkapcsolatot a barátságtól amikor a kettő együtt működik igazán?

Úgy látom sok olyan párkapcsolat van ami nem barátságos, hanem elvárásokkal és érdekekkel van tele, minthogy teperni jobb egzisztenciáért jobb házért, kocsiért, menjünk ide-oda nyaralni ott csináljunk képeket majd azokat tegyük fel instára és mutogassuk magunkat, tegyünk úgy mintha boldogok lennénk. Én csak az olyan kapcsolatokat tudom értékelni ahol nincsenek elvárások, hanem eleve szeretik és tisztelik egymást és nem azon kattognak, hogy mit hoz a holnap mikor legyen gyerek, eljegyzés, esküvő. Én ellenzem az eljegyzést és a házasságot mivel egyrészt nem vagyok hagyomány tisztelő másrészt azok csak rituálék és spektákulumok, nem lesz szebb egy kapcsolat attól, hogy megházasodnak anélkül is lehet szeretni egymást.

Ilyen maga a csajozás is, szerintem jobb és nyugisabb úgy ismerkedni egy lánnyal, mint a többi emberrel, mivel maga a csajozás is csak pénisz mutogatás. Egyáltalán miért kéne másként viselkedni, ha egy férfi és egy nő ismerkedik? Szerintem a legnagyobb gond az ideál képekkel van, hogy kialakít egy ideális képet, hogy milyen legyen a másik és, ha esetleg megtalálja az se biztos, hogy egy jó párkapcsolat lesz e ebből. Ezzel csak kiírtja magából a természetességet.

Arra akarok kijukadni ezzel, hogy ezek a kapcsolatok eleve nem úgy indulnak, mint a barátságok és nem is akarják, hogy barátság legyen, mert azt hiszik más kategória a kettő. Pedig nem kéne külön választani őket, mert barátság nélkül sivár a kapcsolat.