Ha csúnya melleid vannak, akkor haggyuk is az ismerkedést. Mit gondoltok arról ha egy férfi igy gondolkozik?

Fene se mondja meg, leépítem a csávót, ha nagyon kellemetlen számomra bevallani, pl punci vagy mell. Szerintem nem egymást keressük szöveggel. De ugyanígy nem zavar, ha pl a diplomám nézi le és ezért kell leépítenem. Szóval vannak ilyenek.

Van pl most egy foghíjjam hátul, na ezért nem szólnék, max nem csókolóznék vele, amíg nem kapok implantot.

Mondjuk a szeplők miatt szólni szoktam, meg mikor volt fogszabályzóm, akkor is szóltam, hogy hát nekem van(rengeteg pasit taszított a gondolat, tényleg meglepően sokat)

Ha nagyon odáig voltak értem taliztunk párszor és megnézték, mennyire zavarja őket. Ha nem, lekoptak. Emiatt nem volt rossz érzésem, nem tehet senki arról, ha valami zavarja, és arról sem, hogy neki pont olyan dolga van. Vagy hozzá kell szokni, vagy meg kell változtatni, ha nem megy a hozzászokás magunkon.

Kérdező, ha te valóban utálod és csúnyának látod a melled, rutinműtéttel kisebbítik, de be is lehet tetováltatni bőrszínüre(amit el is tüntethetsz aztán, ha mégsem tetszik) a bimbóudvart.

Szorongással élni egy életen át nem éri meg két karika miatt. Persze előbb egy pszichiátert nem árt felkeresni, mielőtt az ember változtat nagyot a testén.

Ha nekem pl párizsikarika méretü lenne, betetováltatnám. Egy téliszalámikarikával megbékélnék.