Volt akinek megváltozott a férjével a kapcsolata gyermek születés után? Jobb vagy rossz irányba?

Jobb lett. Jobban tisztel, összeköt minket a gyerek is, és szeretünk hárman programokat csinálni.

Megmaradtunk férfinek és nőnek lenni. Nem hagyom el magam, csinos vagyok, igyekszem kedvében járni, támogatom. Ő továbbra is udvarol, cirógat, és bókol. Így az ágyban sincs gond.

Bocs hogy ferfikent irok de nalunk a felesegem megszunt no lenni miutan anya lett. Egyszeruen nem erdeklem es ha nem lenne gyerekunk mar reg elvaltam volna.

Szoval nalunk agyoncsapta a gyermekvallalas a hazassagot, de azert jo hogy masoknal jobb a szitu.

Meg. Nem lett jobb vagy rosszabb, csak más.

Terhesség alatt attól tartottunk, kevesebb lesz az idő egymásra, és ez ártani fog. De az idő csak egy tényező a sok közül, és az igények, fontossági sorrend is változik, nem csak az időbeosztás.

Továbbra is jó a kapcsolatunk, igaz, mi nagyon odafigyelünk erre.

Helló!

Az a helyzet, hogy a ffi egészen másként éli meg a születendő gyermeket, függetlenül attól, hogy mennyire jó apa vagy nem az. Mondják: "A nő anyának születik, a ffi apává válik".

Az első, és legfontosabb tapasztalatom, hogy az első gyermek foganásának pillanatától kezdve, a nőnek már nem az első számú személy lesz az életében a férje, hanem a sor végére kerül, hiszen a gyerek az első ... (-vagy nem?!) Ez itt-ott frusztrációt okozhat a ffiben, hiszen - bár szereti a gyerekét, de a feleségét vette el, nem a gyermeket. A gyerek egy közös ajándék. Úgy érzi, felborult a sorrend.

Ebben sok vitám volt már másokkal, hiszen a házasságot a ffi és a nő alkotja szoros szövetséggel, és nem a nő és a gyerek. Tehát ketten kellene a legszorosabb kapocsnak lenni egymás számára, hiszen nekik kell felnevelni a közösen vállalt gyerekeiket.

Gyakran látom, hogy ha a nő elérte a tervezett gyerekszámot, az apát teljesen más polcra helyezi. Onnantól a feladata szinte kizárólag az anyagi támogatás, a "szólj már rá a gyerekre mert már nem bírok vele" fegyőrség és a ház/lakás lakhatónak tartása a feladata.

Másodsorban szexuálisan távolodnak el gyakran egymástól, mert a nő fáradt, ideges, szoptat, meg már nem is akarok annyira apa kedvébe járni...

Van ennek persze kifutása, csak nem azonnal, hanem néhány év múlva: Apát lehalássza egy olyan nő, aki lát fantáziát a dologban. Anya persze vérig lesz sértve, jön a hiszti, hogy "itt hagyott a két gyerekkel...", pedig természetszerűleg jobban érzi magát az ember egy olyan kapcsolatban, ahol ő a fontos.

Ezeket látom a leginkább elkerülendő problémáknak.

7:

Eleve nem szabad családot tervezni olyan férfival, aki felnőtt ember létére nem érti, miért a gyerek kerül az első helyre, és már a terhesség alatt sem úgy viselkedik, mint egy apa, hanem mint egy féltékeny testvér.

Sok férfi nem feleségre vágyik, hanem egy pótanyukára, extra szexuális szolgáltatásokkal. Ilyen esetben kerül képbe a féltékenykedés, mikor hiszti van, amiért osztozni kell anyucin a gyerekkel.

Normális esetben osztozik anya és apa a gyerek körüli feladatokon és örömökben.

Teljesen más egy férj-feleség és egy szülő-gyerek kapcsolat. Aki egy polcra helyezi magát a gyerekkel a nő életében, és a gyerekkel versenyez a figyelemért, az egy gyerek.

Rengeteg házasság azért kerül váslágba, mert a feleség szülés után ébred rá, hogy két gyerekről gondoskodik egyedül, holott neki egy támogató férjre van szüksége, a gyereknek pedig apára.

Az apa pedig maga alakítja ki a szerepét a családban. Aki otthon egy szalmaszálat se tesz keresztbe, soha nincs egyedül egy-két órát a saját gyerekével, az ne pattogjon, hogy beleragad baba a szerepbe, hogy otthon nincs rá szükség, elég, ha dolgozik és adja a lóvét.

Persze, ilyen esetben mindig egyszerűbb a másikra mutogatni, és otthagyni a családot egy gyerektelen nőért. Aztán megy a szinjáték, hogy miért nem akar közös gyereket. Érdemes megnézni, hogy a legtöbb elvált férfi hogy viselkedik a saját gyerekével. Odadob havi 20-30 ezret, és ezzel mindent letudott.