Éreztétek már azt, hogy rossz országba, nemzetbe születtetek? Hogy nincs meg bennetek (annyira) a hazaszeretet, az országhoz ragaszkodás, mint más országbeliekben?

A szüleimmel joggal érezzük azt. Mert volt államosítás, amikor elvették a gazdák tulajdonát és beverték rabszolgának a TSZ-be. Ahol egy életen át élősködtek rajtuk rabszolgatartó tulajdonságú kommunista vezetők. Majd a rendszerváltáskor újra meg lettek gyalázva azzal hogy a tőke és a földek nem kerültek vissza azokhoz akiktől elvették, hanem az egykori kommunistákból lett kapitalisták tulajdonába került. És nem lettek méltóan kárpótolva, mert egy ellopott élet és tönkrement egészség és család nem annyit ér hogy például 3000 Ft-ért megvásárolja tőlük a tagságot egy rendszerváltás utáni szélhámos. Még egy tévedésből elítélt is méltóbb kártérítést szokott kapni. Az lett volna a minimum hogy a tőke és a földek kizárólag azok kezébe kerüljön vissza akiket sérelem ért, akiktől elvették.

Még véletlenül se. Ez azt jelentené, hogy folyamatosan rosszul érezném magam. A hazaszeretet számodra mit jelent? Valami elvont fogalmat?

Vedd fel a kereszténységet...

Én rossz magyar vagyok, németnek kellett volna születnem. Mindenem a német kultúra: az irodalom, a filozófia, a komolyzene... De azért nem feltétlenül ott szeretnék élni, hanem mondjuk Skandináviában.

Abszolút európainak érzem magam, elsősorban angolszász attitűdökkel. Szeretem az anyanyelvemet és nagyra becsülök sok magyar irodalmi alkotást is. Viszont nem gondolom, hogy más nyelveken nem születtek szép alkotások, legfeljebb azt, hogy én nem értem azokat a nyelveket annyira, hogy értékelni tudjam ezeket.