Fiúk és férfiak, ti hogyan reagálnátok, ha a barátnőtök elmondaná, hogy az első szerelme lány volt?

Valamilyen szinten nem tekintek arra normális dologként, hogy ugyan azon neműek szeressék egymást. Ez most igaz a melegekre is, igaz a leszbikusokra is.

Ettől függetlenül nem hiszem, hogy elítélném. Hiszen lényegtelen, hogy kit szeretett, ha később, azaz most a jelenben velem van, és velem tervez.

A múlt nem igaz változtat ezen. Akkor más lenne a helyzet, ha például kapcsolat alatt kiütközne, hogy "megcsalt" egy barátnőjével. Azt nem tolerálnám.

Mert egyszerűen nem tartom józan dolognak. Sajnálom, lehet nem betegség, és ezért le lehet pontozni, viszont szerintem nem egészséges dolog.

Úgy vagyok vele, hogy egy ember, legyen bármilyen nemű, legyen az ellentétes nemmel. Nő a férfival, férfi a nővel. És ne pedig nő a nővel, avagy férfi a férfival.

Természetellenes.

Most gondolj bele logikusan:

Azért vagyunk és élünk, hogy fent tartsunk a fajunkat, lehet emberek vagyunk, de mi is a emlősök közé sorolandóak vagyunk.

Ha a természet elfogadná ezt a felvonultatást, akkor úgy alakultunk volna ki, hogy bármilyen szempontból nemzhessünk gyermekeket.

Most lehet itt jönni, hogy nem mindenki vágyik gyerekre, megértem. De sokan csak a körülmények végett sem akarnak ma már gyereket.

De ennek ellenére, hogy tovább vigyem a mondandóm:

Férfi és nő tud csak gyereket nemzeni.

Szóval számomra természetellenes a másik két út, amikor is vonzó számára a saját neme.

De ahogy írtam, engem nem zavarna, addig amíg velem akar tervezni. Csak akkor akadnék ki rajta, ha megcsalna. Mert szerintem nem kisebb bűn az, hogy ha saját nemével csalna meg.

Alapvetően nem érdekel, hogy ki szereti a saját nemét.

Én egy baromira átlagos srác vagyok, átlagos külsővel, viszont nem túl átlagos személyiséggel.

Már mint, ezt is lehet venni átlagosnak, csak úgy mondom, hogy én az a visszahúzódó, "szerencsétlen" férfiú vagyok, akit nem igazán érnek el a sikerek az életben, főleg nem pár választás terén.

És legtöbbször olyan zavaró, hogy aki esetleg tetszene, mert nem modell csajokra bukok amúgy, sosem érdekeltek, kiderül, hogy a saját nemét szereti.

És olyan elkeserítő, hogy még a hozzám közelállók között sem tudok nyugodtan találni valakit magamnak.

Sosem voltam kommunikatív.. itthon se szüleimmel (bár apám amúgy is leszart egész életembe, nem foglalkozott velem), anyám volt az, aki többet törődött velem, de sosem kommunikáltam vele se sokat. Suliba meg pláne nem. Mindig is féltem az emberektől és ezért csak olyanokhoz társultam, akikről úgy véltem, kicsit hasonlítanak hozzám személyiségileg. Velük beszéltem valamennyit, de sosem voltam a társaság középpontjában.

Szóval ezáltal mindig is nehezebb dolgom volt..

És most már itt vagyok 30 és elszomorító, hogy egyedül. De már hozzászoktam valahol.

a reakcióm kb az lenne, hogy:

"wow". valahogy a barátnőm iránt érzett szeretetem csodálattal párosulna és szerintem adnék egy jó meleg ölelést.

nem vagyok benne biztos, de lehetséges, hogy a két lány együtt gondolat, csak szexuális szemponból gyönyörű számomra. szóval nyugodtan kövezzetek, de ha egyszer a világ egyik legszebb dolgában a barátnőm is érdekelt, csakis pozitívan tudnék rá gondolni.

talán még az is benne lenne az ölelésben, hogy nem lehet könnyű ezt elmondani valakinek, vagy csak mindennap magunkban hordozni a jelenlegi társadalmunkban, és szeretném, hogy érezze, hogy "ugyan már... minden rendben van. :)"