Mit gondolhat a párom a kapcsolatunkról?

A férjem az első randin tudta, hogy el akar venni és gyereket akar tőlem. Két év múlva el is jegyzett, bő egy évvel később volt az esküvő.

Ha a pasid ilyet mond, akkor ő még arra vár, hogy lesz-e nálad jobb. Pszichológusok szerint az első évben a férfi még nem kötelezi el magát, ha jön jobb, akkor tovalibben. Gondolom, nem régóta vagytok együtt.

Akkor képviselem az ellenpéldát. Egyik kapcsolatomba sem mentem bele úgy, hogy ettől a nőtől gyereket akarok. Örülhettem neki, hogy összejöttünk, szerethettem bármennyire, akkor sem. És félre ne érts, mindig is akartam gyereket, a neveken is gondolkoztam sokat, de akkor sem. A védekezés kimerült a megszakításos, illetve a naptármódszerekből.

Végül aztán egyszer csak az egyik lánnyal "besikerült". Az első ultrahangos felvételtől máig imádom őket. De még mindig amondó vagyok, hogyha nem "sikerül be" akkor a mai napig nem vettek volna rá a gyerekprojektre. Ilyen vagyok. Ha kimondjuk annak súlya van. Borzasztó nagy felelősségre bólintok rá. Aztán jön a rágörcsölés, a fesztivál ha esetleg nem úgy mennek a dolgok. Szerintem ez így volt rendjén. Legalábbis nálam.

Mióta vagytok együtt és mennyi idősek vagytok?

Csak szólok, minden kapcsolat szép az elején, az is, ami csúnya szakítással, válással végződik.

>Mit gondolhat a párom a kapcsolatunkról?

Te nem érzed, hogy mennyire végtelenül kétségbeejtő kérdés ez? Az, hogy nem a párodat kérdezed, hanem egy rakás ismeretlent? Ki neked a párod egyáltalán, mennyire vagytok idegenek egymás számára, ha ennyire nem értitek meg egymást és nem is tudjátok megbeszélni, hogy ki mit gondol?