Már nem tudok mit mondani. Elvesztettem a hitem benne, és nem akarok nagyon sokadik esélyt ennek. Tényleg önző dolog?

Intéztük a váláshoz ügyvédnél a papírokat, én albérletet keresek, hogy végre elmenjek innen(hirtelen mehetnek anyámhoz, de nem akarok). Tegnap a férjem, miután már kinyilatkoztata, hogy egy semmi vagyok, még bedobta a mediációt, mert űrt hagyok majd magam után, és kezdjük újra. 10évet nyeltem, sok üres ígéretet kaptam, nulla azaz nulla az önbecsülésem, már csak vegetálok bele a világba. Valaha szerettem, talán még most is, de nem bírom tovább.

Az esti vita veszekedés beszélgetés közben is rosszul lettem, ezt is felhozta, hogy mert beteg vagyok, ezért is nehéz engem kidobnia, és bűntudat van ezért is(ő már nem fogja megtudni, hogy alig maradt időm, azt talán emberként szeretném leélni).

Már semmit sem akarok, legyen mindennek vége végre. Amíg a házban vagyok, teszem a dolgom, ahogy eddig is, fizetek mindent, de ennél többre már nincs erőm sem időm, hogy patyolgassam őt is, újra és újra, miközben én csak vagyok.