Akik szerint olyan nagy gond a tapasztalatlanság ők bele gondolnak abba, hogy ez csak állapot és nem egy tulajdonság?

Kicsit eltúloztam ezzel mivel a fasizmusnak van ideológiája míg annak a felsőbbrendű magatartásnak nincs. Inkább úgy mondanám, hogy egy fasisztoid személyiség az aki nem egyenrangúan bánik a másikkal csak, mert nem élt át ezt azt. Mivel ez a téma engem is érint, mert még csak keresem a páromat és nem szeretem a hierarchikus gondolkozásokat, ezért úgy érzem jogom van ez ellen felszólalni és elmondani a véleményemet.

Engem régebben sokat ostoroztak ezzel a témával, minthogy miért válogatok annyit, miért nem a saját szintemen keresek és felgyülemlet bennem ez a sok kellemetlen érzés. Igen és az is fasisztoid amikor valakinek azt mondják, hogy keress a saját szinteden, mert akik neked tetszenek, szar vagy hozzájuk. Annak idején ezek pokoliak voltak mivel nem volt még kialakulva a személyiségem, nagyon önbizalom hiányos voltam. Most képzelje el bárki azt milyen amikor egy picit próbálsz az önbizalomadon építeni majd olyan társaságba kerülsz, akik éreztetik veled, hogy mennyire szar vagy. Én már a társaságot is nagyon megválogatom és lenézem az ilyeneket, ezért is vagyok többet itthon, mert jobb egyedül, mint egy szar társaságban, de akkoriban még barátkozósabb voltam és nem tudtam, hogy ennyire kegyetlenek magyarán fasisztoidok tudnak lenni az emberek.

Emiatt nem érzem azt, hogy az én személyiségemmel lenne probléma, úgy érzem emberséges vagyok, inkább a hierarchikus gondolkozással van a gond ami egyáltalán nem emberséges.

#18 Na most, ha elkezdenél ismerkedni egy olyan férfival, akit szeretsz, szereted a közelségét, a beszédét, a stílusát és ő is oda lenne érted. Képes lennél csak azért ott hagyni, mert nem voltak mgé kapcsoaltai? Abba nem gondolsz bele, hogy mi van akkor, ha tiniként nem volt jó gyerekkora, később ért meg vagy esetleg elvesztette a szüleit ami mondjuk egy nagy trauma?

Párkapcsolat az teljesen más kategória, mint a nyelv tanulás, azt tényleg tanulni kell. De két ember kapcsolatánál mindig előlről kell kezdeni az egészet, mert az emberek nem egyformák nem robotikusan működünk, hogy ami tetszett az előzőnek az a másiknak is fog tetszeni. Úgy gondolom, hogy én közelítem meg ezt reálisként és nem úgy gondolom, hogy ezt matematikailag kéne megközelíteni. Szerintem egy undorító dolog a párkapcsolatokat a munkahelyi tapasztalatokkal összevetni, tök más dolog a kettő.

Az embernek ahhoz, hogy fejlődjön nem kellenek kapcsolatok neki, mert az nem olyan, mint az evés,ivás a párkapcsolat az az élet kiegészítője és szükséges ahhoz, hogy boldog legyen az ember, de ahhoz nem, hogy jobb legyen.

De mit is jelent a jobb? Kinek mi a jobb? Objektíven nem lehet kijelenti, hogy valaki jobb a másiknál pláne ismeretlenül nem. Azért nácizgatok, mert a nácik is ezt csinálták a zsidókkal, melegekkel meg egyéb népcsoportokkal, hogy faji alapon szegregálták. Ez nem különbözik ettől a teljesítmény beli szegregációtól, hogy akinek egy kapcsolata se volt azt lekell ültetni és elkell játszani a tanítónénit és ehhez mondjuk nincs kedvem. Ki a fene kéri azt, hogy tanítónéni szerepet vegye fel a csaj? Egy normális ember azt kéri, hogy egyenrangúnak legyen kezelve.

Te is úgy beszélsz erről, mint egy tulajdonság lenne. Szerinted én akartam ezt? Nem tehetek arról, hogy eddig olyan csajoknak kellettem akik nem voltak az eseteim. Nem tehetek mást keresem tovább.

Azt meg nem elfogadni kell, hogy vannak akiknek nem tetszik, ha valaki tapasztalatlan. Hanem beszélni kéne erről a témáról, mert ez a téma sokkal gázabb, mint maga a tapasztatlanság. Ha meglátok egy lányt aki tetszik és ismerkedek vele, megtetszik a személyisége is az nem ad plusz vonzalmat, hogy már volt két komolyabb kapcsolata. Nevetséges, hogy ebből ügyet kell csinálni.

Ja és mielőtt megkapnám azt, hogy én csak cicababák után futok elmondanám, hogy nekem több lány bejön, tetszettek már meg teltebb és vékonyabb lányok is csak az a gond, hogy vagy foglaltak voltak vagy nem én kellettem nekik és akiknek tetszettem volna ők nem jöttek be.

Nálatok nőktöl azt lehet hallani, hogy becsületes dolog, ha nem használok ki senkit, nem csapom be, nem hülyítem. Nekem csak ezekre lett volna esélyem, mivel nem jöttek be nekem. Ha azt mondtam volna nekik, hogy szeretlek az már hazugság lett volna és hülyítés. Nem szeretnék senkit se hülyíteni és kihasználni még szexre se. Van annyi önuralmam, hogy ez ne legyen gond.

Na most akkor mi van ezzel? Baj az, ha kihasználok valakit, de az is, ha becsülettel keresek egy olyan lányt, akivel van végre kölcsönös vonzalom?

Nem várok el sokat csak annyit, hogy külsőre tetszen, bensőséges kapcsolatunk legyen, ne nyomjuk el egymást semmiben, ne nemi szerepek szerint éljünk, érezzem azt, hogy tényleg ő kell nekem, ne szamárként tekintsek rá, mert nem volt ló, szeressük és tiszteljük egymást, ami a legfontosabb a kölcsönös feltétel nélkül szerelem. Utóbbi nálam azt jelenti, hogy nem az a fontos, hogy mit értünk el az életben, mi a hobbink, hanem az, ha van egy fajta bensőséges beszélgetésünk, érzelmünk egymás iránt az sokkal fontosabb. Nem érzem azt, hogy egetrengetően nagy igényem lenne.