Akik szerint olyan nagy gond a tapasztalatlanság ők bele gondolnak abba, hogy ez csak állapot és nem egy tulajdonság?

#1

Ettől félni hülyeség, még ha meg is történhet. Mivel a tapasztaltak is tömegével mennek másik nők után is. Ez alapján akkor tapasztalt egyénnel sem érdemes összejönni,

Szerintem aki komolyan gondolja valakivel, annak nem lesz probléma, hogy nem _elsőre_ megy minden tökéletesen. Nekem is mindig kellett 1-2 hét, netalán hónap, amíg összecsiszolódtunk annyira a partnereimmel, hogy olyan igazán jó legyen. De ez az időszak nem azt jelenti, hogy addig meg semennyire sem volt jó. Ha valakin azt látom a legelején, hogy nagyon nem illünk össze (mentalitás, anatómia, preferenciák azért már az első egy-két alkalommal kiderülnek), azzal felesleges lesz tovább ismerkedni, ez tény.

Viszont ahhoz, hogy valaki saját magát megismerje annyira, hogy már az elején egy stabil képet tudjon mutatni magáról, ahhoz az kell, hogy legyen némi tapasztalata. Az mondjuk butaság, hogy prostival kell gyakorolni, de ha valaki egy bizonyos kor/érettség felett még mindig szűz, akkor szerintem csomó önismereti kérdést még nem tárt fel, maga előtt sem, és így nehezebb megismernem őt nekem is, ami abból a szempontból probléma, hogy én általában az első 1-2 randin feküdtem le eddig mindenkivel, és a szex alatt nyújtott ismereteket is figyelembe vettem a továbbiaknál (nem azt, hogy hányszor szakadt rám a plafon az orgazmusomtól, hanem pl azt, hogy mennyire figyelt rám, mennyire voltunk közös nevezőn igényeinket tekintve, ilyesmi). Ha valakinek az az első, az neki bizonyára nagy élmény, de én már túl vagyok azon a koron, hogy romantikusnak tartsam ahogy felfedezzük egymás testét. A szex biológiai szükséglet, mint az evés, szívesebben fogyasztod gyakorlott szakács főztjét, mint egy kezdő kuktáét. Vannak, akik örömmel végigasszisztálják az összes bénázást és fejlődési folyamatot, én ennél türelmetlenebb vagyok.

Nem is tudom, minél több a tapasztalat, annál több kell még.

Sok nő után már egyik sem lesz igazán jó, hogy megmaradjon az ember mellette. Már egyik sem tud olyat nyújtani, amivel meg tudna tartani. Mikor még kevés tapasztalatom volt, sok évig kitartottam a nő mellett.

#4 es ezt embere válogatja. Szerintem nekem elég tapasztalatom van, volt nekem is bulizós-csajozós korszakom meg pár komolynak mondható hosszabb is. Megis megvagyok a mostani párom mellett.

Részemről férfiként úgy látom, hogy nem maga a tapasztalatlanság a baj azoknál akiknek már elvárnánk, hogy legyen némi tapasztalatuk hanem a miértje. Talán nincs olyan ember akinek fiatalon ne lennének szexuális vágyai, ezek az emberek pedig valamiért nem tudták megvalósítani még soha senkivel. És valljuk be, csak nagyon pici százalék lehet belőlük az aki ezt valami más elkötelezettség, elhivatottság miatt. A legtöbbjük azért mert nem voltak szociálisan fejlettek, bénáztak, nem kellettek senkinek. Lehet, hogy ez sértő valakire nézve, de attól még igaz. Ahogy előttem is írták, sokan ezekből még saját magukkal sincsenek úgymond tisztában, nehogy kapcsolatot akarjanak. Meg van olyan is (en is ismerek) aki személyisége miatt soha nem fog kelleni, mert szó szerint egy idióta amit persze ő magán nem észlel. De a társaságban mindenki menekül, ne kelljen hallgatni a süket szövegét. Persze ő csodálkozik, hogy miért nem kell senkinek. Stb....

Aki minden szempontból rendben van kamasz kora óta az nem szokott tapasztalatlan 30as lenni, legalábbis én ezt látom. A túlnyomó többség biztos így van.

#6 Ja, mindig elromlik a mosógép meg a porszívó benne :P

A tapasztalatlanság alatt szexuális, vagy párkapcsolati tapasztalatlanságot értünk? Mert a szexuális tapasztalatlanság nem egy elviselhetetlen helyzet, még ha az első által írt helyzet nagyon is valós és gyakori. A párkapcsolati tapasztalatlanság viszont jó eséllyel fog olyan problémákat és konfliktusokat generálni, amikre rá tud menni egy kapcsolat, és amit később, tapasztaltként már jóval könnyebben kezel az ember.