Nők, számotokra a félénkség vagy a bunkóság a taszítóbb tulajdonság egy férfiban?

Kapásból a bunkóságot mondanám.

Mondjuk olyan esetben, ha a "bunkóság" azt jelenti, hogy nem vigyorog mindenkire mint a tejbetök (van aki szerint konkrétan ez bunkóság), a "félénkség" meg azt, hogy elsírja magát, ha szólni kell a boltban az eladóhoz, akkor utóbbi.

Nos egy bunkó (értsd bunkón szól másokhoz megkeresi a gyengeségüket és beléjük rúg lenéző és kötözködő) eleve nem lehet a párom mert az ilyet nem vinném be a baráti társaságomba mert én nem égek azért mert ő neveletlen és nem viselném el a gorombaságot sem felém sem feléjük.

Viszont egy nyuszikában (nem néz mások szemébe fél megszólalni az idegenek elől "elbújik" stb.) soha nem látnám meg a férfit. Több olyan fiú volt már a közelemben akiket nagyon szerettem de úgy ahogy egy gyereket szeret az ember vagy a testvérét. Semmiféle szexuális vonzalmat nem tudtak kiváltani belőlem.

Ugyanez a helyzet a butasággal (szűk szókincs nehezen látja az összefüggéseket tájékozatlan szinte minden terén az életnek) és még lehetne sorolni kik esnek kívül az érdeklődési körömön. A végletek taszítanak.

Szóval a válasz hogy mindkettő kizáró tényező. Ha csak szex a kérdés és muszáj választani akkor a bunkó lenne a befutó mert bár emberileg taszít kevésbé férfiatlan számomra de kapcsolatra egyik sem kéne.

Nem értem ha félénkségről van szó, miért arra a szintre gondolnak sokan hogy az illető rá se mer nézni egy nőre vagy ha hozzászól akkor ő csak elfordul mert nem mer beszélni

Ez már több mint szimpla félénkség

Pl én is félénk vagyok

De nálam ez csak annyiban nyilvánul meg, hogy nehezebben tudok kezdeményezni, ha nővel beszélek akkor izgulok, kicsit kevesebbet tudok beszélni mint általában, főleg az első alkalommal inkább

De a szemébe tudok nézni, tudom tartani a szemkontaktust, nem félek a közelébe lenni, ha hozzámér nem rohanok el, ha kérdez valamit normálisan tudok válaszolni, nem csak 1-2 szóval és magamtól is tudok beszélni, csak nem mindig