Vannak még rajtam kívül olyan emberek, akiknek az ismerkedés nem feltétlenül egyenlő a társkereséssel?

Volt egy anonim beszèlgetős oldal, ahol konkrétan egy egész délutánt átbeszéltünk a pasival. Tényleg minden téma szóbakerült, nem volt semmi feszengés, belementünk minden kis csipkelődő részletbe is, de még nem olyan módon, hogy jelentsen is bármi többet puszta kommunikációnál, de érezhetően nagyon lazán és barátian elbeszélgettünk. Kontaktot cseréltünk egy szintén anonim oldalra (ide :D), hogy azért mégse veszítsük el egymást, ha már ennyire megvan az összhang. Pár levélváltás után meghalt a dolog, mondván ''nagy a távolság'' meg ''ennek így nincs értelme, nem lesz belőle semmi több'' ''10 év van köztünk''...

Szóval összeségében nem rossz dolog ez a nyitott barátkozós kommunikáció, de be kell látni, hogy kis esetben működőképes.

8-as vagyok, ugyebár van ez a sztereotipia a férfi-nő barátságnál, h az egyik idővel többet akar majd.

De ez a titok nyitja, h valóban többet akar e? És ha nem? Egyébként főleg férfiakra jellemző, h a rá barátként tekintő nőtől idővel többet akar, de azok a férfiak nem is barátkoznak, párt keresnek. csak olyankor bevállalják azt is, h hónapokig v akár 1-2 évig is eljátszák a jó barát szerepét, hátha megpuhul a nő.

Párkeresés esetén már a legelején tisztázni kell a szándékot, mert egyébként hátbatámadás lesz a vége.

Párkapcs-ban lévőknél azért nagyobb az esély h megmarad egy jó barátság. persze ehhez megfelelő összhang és külső-belső diszharmónia is kell, anélkül a barátság sem működik.

Én is csak azzal járok el kettesben programokra, randizom akivel eltudnék képzelni többet is.

Nagyon fura számomra mikor kapcsolatban lévők kettesben járnak ellenkező neműekkel ide-oda, például hosszú túrákra, vacsorázni, színházba és így tovább.