Tényleg ilyen rossz érzés az, amikor azzal szembesülsz, hogy nem élheted át az intimitást?

Nem pótolja tökéletesen. De gondolj bele, milyen lenne, ha valóban senki nem érne hozzád, ők se. Vannak emberek, akik belső gátlásból nem engednek közel magukhoz állatot (és most remélem, senki nem gondolt ebbe az egészbe semmilyen szexuális töltetet), őket valóban soha senki nem érinti meg, ha nincsenek emberekkel olyan viszonyban. A cica, aki dorombolva elalszik a mellkasodon, a kutya, aki a lábfejedre hajtja a fejét vagy ha olyan mélyre süllyedtünk, esetleg összebújva alszunk el, hogyne tudna pótolni sok érintést? Nekem meghalt az öcsém, de abban az időben soha senkinek a testi közelsége nem jelentett nekem olyan sokat, mint a kutyáimé. Bepakoltam mindkettőt az ágyamba, soha nem volt szükségem altatóra, pedig egy testvért eltemetni, hidd el, nem egyszerű időszak. Tény, őrületesen vágytam arra, hogy legyen egy férfi, aki akkor a karjába vesz. De az a férfi akkor inkább mást vett a karjába. Soha nem adnám senkiért a kutyáimat, az a helyzet. Az, hogy túléltem a 20-as éveimet, az nekik köszönhető. Jó lett volna egy igazi férfi, de nem volt.

Az érintés iszonyatosan fontos, árván maradt csecsemőknél figyelték meg, hogy voltak akik érintés hiányában meghaltak, hiába gondoskodtak a testi szükségleteikről.

És általában azért egy olyan kutyatársat találni, aki szívesen bújik hozzád, nem olyan nehéz, mint párkapcsolatot.