Vissza lettem utasítva, mialatt előtte nap ellentétes jelet kaptam, ami miatt joggal gondolhatom, mégiscsak tetszem neki. Szerintetek hogy lehet ez? És van még nála esélyem vajon?

Ez lehet kicsit hosszú lesz, de megpróbálom röviden. Nem tudtam melyik alkategóriát válasszam, szerelem, társkeresési problémák, randizás, vagy szakítás, így inkább az egyébbe írtam. Remélem lesznek normális, jó indulatú válaszolók, segítő szándékú válaszok. De akkor rá is térek a lényegre végre. Az a helyzet, most is kijött a könnyem, ahogy tudatosult bennem, miről kell írnom. Ha valakit érdekel, pont ilyen hangulatban vagyok: https://www.youtube.com/watch?v=lB6a-iD6ZOY

Szóval. Megismertem egy férfit hónapokkal ezelőtt, és szép lassan megkedveltem, aztán hirtelen valami lángra lobbant bennem, mert beleszerettem. Vagyis talán nem ez a jó szó, tekintve, hogy nem jártunk együtt. Inkább úgy mondanám, belezúgtam, beleestem. De nagyon. Tényleg nagyon. Ebben a pár hónapban elég sokszor ő járt a fejemben. Nem tudtam kitörölni, kicsit ilyen rózsaszín ködben lebegtem miatta. Ha találkoztam vele, az mindig izgatottá tett, és vártam, reménykedtem, hogy meglátja bennem azt, amit én benne. Vagyis vártam hogy megtörténjen az, hogy bejövök neki és megpróbál végre felszedni, vagy ilyesmi. De erre nem került sor. Nem sűrűn találkoztunk, de ha igen, akkor volt rá gondom, hogy a legjobb formámban legyek külsőre, és hogy beszélgessünk. De az egyetlen siker amit nagy nehezen sikerült elérnem, hogy megtaláljuk a közös hangot, és könnyen tudjunk beszélgetni. Szóval hogy elkezdtük egymást megismerni. De nem láttam rajta azokat a dolgokat, amiket kerestem. Nem láttam soha, hogy mondjuk végignézne rajtam, afféle "muszáj szemügyre vennem ezt a jó nőt" pillantással. Nem éreztem soha azt, hogy mondjuk próbálna lenyűgözni, egy kicsit felvágni. Hisz egy hódításban lévő pasi minden bizonnyal megpróbálja lenyűgözni a szíve hölgyét. De ezt nem láttam rajta. Volt, hogy udvarias volt velem, volt, hogy extra udvarias volt, olyankor nagyot dobbant a szívem, de aztán mindig rácáfolt, ugyanis bárki mással pont ugyanolyan udvarias volt. Tehát csak annyi alakult ki a pár hónapban, hogy megismertük egymást, meg már jól tudtunk beszélgetni. De ennyi. Nem történt meg az áhított előrelépés, amit pedig úgy szerettem volna.

Na, és akkor tegnap éjjel, vagyis most már elmúlt éjjel, tehát tegnap előtt, szombat éjjel. Voltunk páran egy helyen. Ő is, én is ott voltunk. Aznap este is beszélgettünk. És akkor nem bírtam tovább, belém bújt a kisördög, és kerek perec megmondtam neki, hogy szerintem ő egy nagyszerű ember, és nagyon jól néz ki. (Csak hogy tudja, milyennek látom, és hogy nyugodtan próbálkozhat nálam, nem fog visszautasításban részesülni. Ezeket már nem tettem hozzá, csak ezt volt hivatott sugallni neki az, amit mondtam.)

Láttam rajta, kicsit jól esik neki, kicsit meglepődik. De aztán semmi változás nem történt. Viszont, este a szerencsés helyzet alakult ki, hogy egyszerre léptünk le, de csak mi ketten, és egy irányba mentünk egy darabon, ráadásul volt kedve sétálni velem a tömegközlekedés helyett, merthogy mondtam neki, szeretnék sétálni egy darabon. És akkor mentünk, és egész romantikus volt minden. Ahogy beszélgettünk, andalogva, egymásra hangolódva, a város éjjeli fényei közt. És akkor hirtelen megtorpant, mert meglátott valamit egy kirakatban. Persze a bolt már zárva volt, de odament megnézni. Én meg követtem. És ahogy ott beszélgettünk, az üzlet üvege előtt állva, felém fordult, mert a szemembe akart nézni, mialatt mondta amit épp válaszolt nekem (tökmindegy a téma, már nem is emlékszem, miről beszélgettünk épp akkor). Úgyhogy én is felé fordultam, és próbáltam állni a tekintetét, hogy én is a szemébe nézek. De persze zavarban voltam a vele való szemkontaktustól, meg a pulzusom is nagyon felugrott. És ott álltunk egymással szemben, viszonylag közel. És amikor befejezte az utolsó mondatot, nem fordult el azonnal, és hirtelen csak úgy... Felé léptem, és kissé nyújtózva felé hajoltam. Az utolsó pillanatban lecsukódott a szemem, és megcsókoltam. Éreztem a dús, meleg, puha ajkait a számnál, és azt hittem menten elájulok. És azt képzeljétek... VISZONOZTA! Nem volt egy mélytorkozós francia nyelves csók, de egy rendes, tisztességes csók volt. Ráadásul a vártnál tovább tartott, azt hittem 2 másodperc és vége lesz, de mivel viszonozta, végül 1 percig is tartott. Közben már a vállára tettem a kezeimet, ő meg átfogta a derekamat. Aztán abbahagytuk, és elhúzódtunk egymástól. És nem is folytattuk, sajnos. Nem nagyon beszéltük meg, hogy ez most mi volt, csak annyit jegyeztünk meg, hogy ez váratlan volt, de nem volt rossz. Kb. 3 perc múlva már oda is értünk, ahol elválnak útjaink, és elváltak útjaink búcsúcsók meg minden nélkül.

Totálisan be voltam zsongva, felhívtam a barátnőimet, stb. Úsztam a boldogságban, ez a legjobb kifejezés arra, amit éreztem. Elaludni is alig bírtam. Még lefekvés előtt láttam, hagyott nekem valami cuki, rövid üzenetet. Szóval az édes boldogságban lebegve búcsúztattam a szombatot. De aztán vasárnap lett, és felkeltem.

És vártam, számítottam tőle üzenetre, nem jött. Délig nem jött, oké. Kora délután nem jött, oké. Amikor már késő délután volt, és még mindig nem írt, már kezdtem kiakadni. Miért nem ír? Egész napos programja van? Tegnap csókolóztunk, hagyott üzenetet éjjel, valami elindult. Erre nem keres másnap? Végül vasárnap este volt már, mikor én írtam rá. Válaszolt, de mintha mi sem történt volna. Úgyhogy a témát oda is tereltem, hogy tegnap. Megírtam neki, hogy úgy éreztem, valami elindult, szeretném tudni, hogyan tovább (reméltem, hogy azért nem nekem kell randira hívnom őt, hanem elhív mint férfi a nőt). És erre... Azt írta, dióhéjban, hogy jó volt a csók, meglepetésszerű, de hogy ő nem érzi, hogy elindult volna valami. Már itt elhűltem... Micsoda? Tőrt forgatott bennem. Nem érzi? Vagyis, magyarul... Nem szeret? Nem tetszem neki? NEM KELLEK NEKI? Szörnyű, visszautasításos érzés volt. Valamit visszaírtam, hogy ez mit jelent, lehet köztünk valami, vagy nem? Tetszek-e neki? És azt mondta, sajnálja, ha esetleg rossz érzést kelt bennem amit mond, de hogy kedvel mint barátot meg hogy aranyos vagyok és okos, meg csinos, de hogy nem tekintett rám másként soha, mindig csak baráti érzést váltottam ki belőle. És hogy reméli, ez nem bántó nekem, meg hogy nem esnek rosszul a szavai.

Kikészültem, úgy elbőgtem magam, hogy az nem igaz. Ekkora csalódást, ekkora visszautasítást, ekkora behintáztatást...

De hisz viszonozta a csókom, baráttal azonban nem csókolózik az ember hosszan! Ezt határozottan gondolom. még röviden SE. Ő azonban alkoholos befolyásoltság NÉLKÜL, és igenis szenvedéllyel, élvezettel viszonozta, és ha rajtam múlt volna vége lett volan 2 másodperc alatt, mert csak erős felindulásból elkövetett csók volt, hirtelen minden adott volt. Csak miatta tartott tovább, mert viszonozta, és elnyújtotta. Persze én ennek örültem, de miatta volt. Nem hiszem el emiatt, hogy nem jövök be neki. És 100% hogy nem meleg, nem biszexuális.

Mit kéne máshogy csinálnom, miért nem látott bennem többet barátnál? Miért? Minek kellene másnak lennie bennem, rajtam, hogy többnek akarjon engem?

Szóval most hallgatom a Sting Fragilet, és sírdogálok... Nagyon fájt, összetörte a szívem. Mi az, hogy nem kellek neki? Miért nem? Miért nem érdeklem? Miért nem törődik velem?