Miért gondolják sokan azt, hogy ha egy évek óta tartó kapcsolatban a párok nem csókolják meg egymást akkor ott baj van?

Én értem miről beszél a kérdező.

Mi szeretjük egymást több év után is, mégsem vagyunk csókolózósak, nem fogjuk egymás kezét. Erre már többször kaptunk gúnyos megjegyzést, anyós harsogva mondta, hogy ismerőse látott minket sétálni és milyen szerelmespár az aki nem fogja egymás kezét. Társaságban, tömegközlekedésen nem mászunk egymásra. Minap társasággal voltunk szórakozóhelyen, szemben ült egy baráti pár és a lány folyamatosan etette, csókolgatta, simogatta a barátját, olyanokról beszélt hangosan, ami nem tartozott rám. Már nem tudtam hová nézni. Ő mondta nekem, mennyire furcsa, hogy alig pusziljuk meg egymást. Ő ezt nem bírná ki. Hát ez van.

Nos, többek közt ezt szoktam felhozni, mikor egyesek itt az életük értelmét a párkapcsolatokban látják. Hogy ez messze nem egy állandó állapot.

Persze mindig jó alaposan felpaprikázódnak rajta, hogy a szép légváraik romba dőltek, és szorgosan nyomják a piros kezeket :DDDDDDDD szeretem látni, ha igazam van, beismerni úgyse fogják, mert az ugye derogál.

Valszeg nagyrészt azok gondolják ezt, akik 1-2-3 éves “kapcsiban” vannak, és megragadtak vhol kamasz-szinten, pl. “nem bírják” visszafogni magukat, és kb. pettingelnek a metrón, ilyesmik. A “kisebbik” részre még nem jöttem rá, de pl. anno apósomtól visszahallottam, hogy “nem látszik rajtam, h olyan nagyon szeretném a fiát”... persze hogy nem bhaszki, engem még az alapvető társadalmi normákhoz való alkalmazkodásra neveltek (de az is lehet, hogy belső késztetés, nemtom), miszerint anyósomék orra előtt nem fogok belemászni a férjem szájába... letojom, hogy a sógorom kb. ott pettingel az épp aktuális (11 évünk alatt kb. 9.) csajával, én tisztelem annyira a körülöttünk lévőket, hogy nem nyomom nekik a műsort - ez otthonra való, kettőnkre tartozik. Pont.

Na de a csókhoz visszatérve: egyrészt kívülállók nem tudhatják, hogy mennyit csókolóztok, innentől a dumájuk le van ejtve, ha meg mégis tudják (pl. elmondod nekik), szerintem az se oszt-szoroz... mi is kevesebbet vagyunk egymás szájában, mint mondjuk 5-6 éve, ellenben rendszeresen és gyakran összebújunk, megsimogatjuk egymást, puszit adunk egymásnak. Egyszerűen így esik jól, és szerintünk ugyanúgy kifejezi a szeretetet/szerelmet - ha nem jobban, mert az utóbbi években a “smárolás” inkább “csak” a szexuális vonzalmat fejezi ki nálunk, míg az ölelés, simogatás, puszi, stb... az annál sokkal mélyebb érzelmeket. :)