Nők és az empátia. Miért gondolják sokan, hogy jobb a kegyes hazugság mint az őszinteség?

Hát az ilyen nem szép dolog, ahogy az se, hogy általánosítasz, hogy a legtöbb nő hazudik. Én például eléggé őszinte nő vagyok, néha szókimondó is.

Egyszerűen csak annyira se méltatnak, hogy őszinték legyenek veled. Valószínűleg ennyire nem érdekled őket.

Attól még, mert valakit visszautasítok (gondolom, valami ilyesmi témára irányul a kérdésed), nem feltétlenül szeretném megbántani. Vannak dolgok, amiket nem igazán.. Hát, nem az, hogy nem illik, de valahogy nem fér bele az emberi kommunikációs sémába. Mint pl azt mondani, hogy büdös a szája vagy úgy általában maga az ember büdös, ezt valahogy nem szokás mondani embereknek, akiket nem feltétlenül szeretnél megbántani. Ilyenkor kínálod meg inkább egy rágóval ártatlan mosollyal vagy ajándékozol neki dezodort karácsonyra. Na, valami ilyesmi részemről az is, amikor visszautasítok valakit holmi mondvacsinált indokkal. Nem akarom a személyét kritizálni, mert lehet, hogy őszintén magára veszi, és nem csak egyszer fog fájni, hanem teljesen köré fogja építeni a jellemét. Mint mikor egyszer azért szakítottam egy pasival, mert kicsi volt a farka. Ezt hogy mondtam volna meg neki anélkül, hogy örök életére sérülést okozzak neki? Másnak lehet, hogy nem számított kicsinek az a bizonyos méret, csak nekem. Más baj nem volt a sráccal, szóval nem éreztem szükségét életre szóló fájdalmat okozni neki, inkább mondtam azt, hogy még az exem szeretem és nem érzem igazságosnak a vele való ismerkedést. Szerintem ez nagyon sok esetben sokkal humánusabb, mint a meztelen igazság.

4 vagyok: általános női kommunikációként is azt tudom mondani, hogy inkább próbálom egy ártatlan hazugsággal elfedni a fájdalmas igazságot, minthogy megbántsam. Aki nem veszi figyelembe mások érzelmeit egyáltalán, függetlenül azok súlyától, az jellemzően szociopata/pszichopata, ami egy igen komoly pszichiátriai probléma. Szerintem. De lehet, hogy csak én vagyok így vele. Főleg, ha olyan dologról van szó, amiről nem tehetek és amivel nem tudok mit kezdeni (magasság, péniszméret, a hangom, szemszín, mittudomén), akkor inkább hazudjon valami megnyugtatót, de ne helyezze belém a kétség gondolatát ezzel a dologgal kapcsolatban, mert még évek múlva is ezen fogok agyalni. Lehet, hogy te ilyen emelt szellemi színvonalon vagy, de nagyon sok ember (merem kockáztatni, hogy a legtöbb) nem így vélekedik, ha egy pasinak szakításkor azt merem mondani, hogy azért szakítok, mert kicsi a pötse, akkor azzal potenciálisan évekre merevedési problémákat és kisebbségi komplexust okozok neki, amit a legkevésbé sem akarok. Kegyetlenség vagy sem, azért az őszinte pőre igazság nem áll mindenen felül. Szerintem.

A kegyes hazugság csak annak jó, aki mondja. Leveszi a terhet a válláról.

Én spec nem gondolom. Egyenes vagyok és őszinte.