Kinek van igaza? Vettem egy tàbla marcipànos csokit, mert megkìvàntam, ès otthon mutattam a pàromnak, hogy ha kèr belőle egyen. Màsnap este làtom a tàskàjàban azt a csokit, ès szòvà tettem.

Itt olvasgatva, kezdem érteni, miért hosszú a kapcsolatunk.

Veszek csokit, alapból kettőt, hátha kell a páromnak is, bár nincs a csokiért oda. Vagy mint előttem irta valaki, megette a szendvicsét. Készitünk kaját, alap, hogy a másikra is gondolunk, kérdezzük, kér? Valamelyikünk bármiből megeszi az utolsót, egészségére, nincs hiszti, hogy enyém, mint az oviba.

Mindenkinek igaza van!

Tök 8 kinek milye van, te szeretsz egy olyan emberrel lenni aki így kezeli, oldja meg a dolgokat?

Taplóság. Az elv a lényeg, hogy azt kettőtöknek vetted és te nagyon szereted, neked meg nem akart adni. Amúgy legalább kérdezte volna meg, hogy elviheti-e az egészet.

Párom pl. nem magyon szereti az édességeket, de mindig megkérdezem, ha vesz nekem, hogy kér-e, mert szerintem ez így működik.

"Veszek csokit, alapból kettőt, hátha kell a páromnak is, bár nincs a csokiért oda. Vagy mint előttem irta valaki, megette a szendvicsét. Készitünk kaját, alap, hogy a másikra is gondolunk, kérdezzük, kér? Valamelyikünk bármiből megeszi az utolsót, egészségére, nincs hiszti, hogy enyém, mint az oviba."

Nálunk ugyanígy van, és 25 éve működik:)

Nem értem, miért pontoztak le Téged amúgy.

A másik (szendvicses sztori, amit írt itt valaki), eleve nem eszünk külön, mint a kutyák. Nálunk olyan nincs, hogy kimegyek a konyhába kajálni, mert éhes vagyok, mindig együtt eszünk.