Kinek van igaza? Vettem egy tàbla marcipànos csokit, mert megkìvàntam, ès otthon mutattam a pàromnak, hogy ha kèr belőle egyen. Màsnap este làtom a tàskàjàban azt a csokit, ès szòvà tettem.

na jóóó, ez így estére már sok nekem

én biztos nem tenném szóvá, majd veszünk másikat holnap.

nagy dolog. gyerekes viselkedés mindkettőtöktől, de valószínű, hogy nem a csoki a harag tárgya.

Azt hiszem, én is szóltam volna, hogy ne vigye el az egészet, de ha nem veszem észre akkor és elviszi, nem haragudnék érte.

Sajnálom, hogy ilyen hülyeségen összevesztetek. A párod reakcióját viszont egyáltalán nem értem. De biztos megbékél.

Ha én megkivánok egy csokit haza se érek vele :) ha pedig mégis akkor csak mosolyognék azon ha a párim bezsebeli mint egy kisgyerek.

Nálunk ez vicc kategoria. Gyakran hivjuk ugy egymást pl van x dolog enni de siess mert elfogy :) vagy multkor kitaláltam hogy barackmagokat török a páromnak miközben törtem eszegettem mert máshol is járt az agyam és amikor elfogyott akkor vettem észre magam hogy dehiszen miatta neki kezdtem el törögetni. Amikor jött hozzám es voltak uj barackmagok akkor ahogy nézte jutott eszembe a sztori és olyan jót nevettünk :) azota is poénkodunk hasonlokkal :)

Őszintén szólva, kedves Kérdező, én 12 éves koroman ettem meg mások csokiját utoljára, és 16 éves koromban akadtam ki azon legutóbb, hogy valaki megette az enyémet.

Ismered azt a mondást, hogy "az nem az otthon, ahol valakinek igaza van". Tudod, amíg az "igaz van-nincs igaza" tengelyen kezelsz ilyen apró-cseprő dolgokat, addig mindig is lesznek súrlódások, amik nagy része tök felesleges.

Érettnek érzed a partnered egy társkapcsolatra? És magadat?

Egy tanács, hogy ne leoltva érezd magad a válaszomtól: legközelebb törd félbe a tábla csokit, és add a kezébe az ő részét. Problem solved.

Tudod a férfiak a lelkük mélyén örök gyerekek. Ha egy ilyen esetet te képtelen vagy nagyvonalúan kezelni, és örömödet elni abban, hogy önkéntelenül is a másik embernek sikerült örömet szerezned, mert látható, hogy a srác elvitte volna a melóba a csokit (mint egy igazi gyerek) akkor neked csak egy merev, karótnyelt kapcsolat való. Ahol könyvelési pontossággal élnek. Semmi önzetlenség, csak elvárás.

Ha ezt igy teszed, sosem fogsz egy normális kapcsolatot felmutatni, mert egy kapcsolat egyik alapja a tolerancia, és az önzetlenség az felé akivel együtt éltek.

Mennyiből állt volna, ha mosolyogva végig nézed, hogy elvitte a csokidat, és reggel melóba menet veszel egy másikat? Ehelyett itt csinálod a fesztivált és morogsz, meg jól összevesztek a semmin, és csodálkozol ha a srác vissza dobja neked a csokit? Én is visszadobtam volna a helyébe, mert biztos hogy volt olyan eset amikor ő hozott neked, és örömét lelte abban, hogy örömet tudott neked okozni.

Tanulj egy kis emberséget, kis humort, kis önzetlenséget.